Kultúra
Ívek, kőrozetta és hálóboltozat
Rejtőzködő Magyarország 780.
A város nevének első írott emléke a Szent Márton-hegyi (pannonhalmi) bencés apátságban kelt Tihanyi alapítólevélben olvasható magyar töredék: „a feherwaru rea meneh hodu utu rea”, azaz: a Fehérvárra menő hadiútra. Fehérvárát Veszprém (és tovább nyugat felé) a római provincia idején kiépített, nagyrészt kövezett út kapcsolta össze a mai Palota és Öskü mentén; Inota település neve a római (ma: 8-as) főút első mérföldkövébe vésett latin feliratból – I. NOTA, azaz: első útjegy – származik. Ugyancsak latinból fordították az Alba Civitas, majd a Regia nevet a városnak 1002-ben, a veszprémi püspökség alapítólevelében.
A legkorábbról ismert helybeli keresztény templom maradványára a mai Rózsa utca burkolata alatt bukkantak közműépítő munkások az 1960-as évek végén. Alaprajza és méretei alapján késő római szentély lehetett, amelyet utóbb keresztény szlávok használtak, majd elhagyták a dunántúli avar birodalom uralma idején. Felmerült más teória is az építmény eredetéről: Kozák Károly (1923–1989) régész szerint a Heves megyei Tarnaszentmárián 970 táján épült, bizánci formajegyeket viselő templom, a szentélye alatti altemplommal vélhetőleg Mihály herceg egyháza, majd temetkezési helye volt. Árpád-házi Mihály Géza fejedelem öccse, Géza a 960-as évek elejétől a magyarok fejedelme volt; ha akadt is közös vonása, szakrális szerepe a Rózsa utcai egyháznak, nem lehetett méltó Géza rangjához. Nem is volt, mert Fehérvár nagyura – Sarolta nevű feleségével – tekintélyes egyházat építtetett a város legmagasabb pontján.
Ha felsétálunk a kéttornyú barokk székesegyház előtti dombra, erősen oda kell figyelnünk, mert a szürke kiskocka térburkolat köveinek színétől alig világosabb kockakövek jelzik Géza fejedelem ásatag templomát. A rajta parkoló autósok észre sem veszik, holott a burkolatsáv pontosan az 1980-as években betemetett fejedelmi templom alaprajzát mutatja. Feltárása 1971-ben történt. A tízszer tíz méter nagyságú középrész minden oldalához félköríves karéjok kapcsolódtak, a kelet felé néző volt az apszis, a belső pillérek maradványai félgömb kupolaboltozatra utaltak. Szent Péter tiszteletére emelték és szentelték fel a 973 utáni években, az ikertárs feldebrői első templom építkezésével közel azonos időben. Egyezik a két egyház alaprajza és szerkezete, amelynek hátterében a 973. évi quedlinburgi keresztény „világtalálkozó” hatását, valamint az onnan kirajzott, tanult építőmesterek tudását, leleményét, munkaszervezését gyaníthatjuk.
Géza palotája egyszerű, emeletes kő lakótorony volt, közvetlen átjárással a templomba. Kegyúri karzat és keresztelőmedence, valamint a fejedelem előre kijelölt sírhelye tartozott hozzá. Maradékait Kralovánszky Alán (1929–1993) régész, muzeológus rekonstruálta, az ásató Kozák Károly ismertette 1985-ben. Pusztulása a 13. században következett be, még a tatárjárás előtt; az okból is, hogy IV. Béla király ifjú korában, még 1235 körül megépíttette a Szent Péter és Pál apostol templomot, amely a városi polgárság plébániai egyháza volt (később püspöki székesegyház lett, és maradt a jelenkorig).
Az említett alaprajz mintázatú tér mellett, a főtemplom déli oldalánál találjuk, ismerjük fel – nem könnyen – Géza fejedelem szobrát. Alacsony székre ültette a szobrász (meg a zsűri), talán úgy hitték, hogy ez a póz passzol a „székes egyházhoz” meg a parasztgatya a pucér főrang testéhez. Neheztelt is emiatt Géza, s felugrott volna, ha nem öntette volna bronzba egy faragatlan tanácsi hivatalnok meg egy vacak művész 1972-ben.
A dombhát másik, északi oldalán (II. János Pál pápa tér) mégiscsak megtaláljuk a magyar középkor egyetlen, „szépen megmaradt” építészeti emlékét: a Szent Anna-kápolnát. Azért kell idézőjelbe tennünk az 1474 táján – egy Hentel nevű gazdag polgár és Kálmáncsai Domokos prépost adományából – elkészült gótikus szentélyt, mert az angol-amerikai légierő 1944–45-ben elkövetett terrorbombázása a műemlék város épületeinek java részével együtt félig lerombolta. Tudnivaló, hogy Székesfehérvár 7189 lakásából 799 teljesen romba dőlt, 5140 súlyos károkat szenvedett, a vasúti pályaudvar és környéke romhalmaz lett, csak a 16-17. századi iszlám-török hódoltság kíméletlen pusztításához foghatóan. A nemes arányú szentély déli oldalán három csúcsíves ablak tekint a katedrális felé, a nyugati homlokfalat kőrozetta díszíti, a pálcatag bélletű kapu már a késő gótika szelét súgja. Finom hálóboltozat borítja a hosszanti teret, az apszis félnyolcszög záródású. Imaháznak használták a moszlim megszállók, falfestései, feliratai gonosz idők emlékét idézi. (Székesfehérvár történetének, emlékeinek bemutatását a jövő héten folytatjuk.)