Isten önnel, Tanár úr!

Nemeskürty István gazdag, példamutató életművet alkotott (Fotó: Csudai Sándor)

Megemlékezések

Áder János köztársasági elnök: „Nemeskürty István személyében a magyar művelődés apostolát veszítettük el. Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy amikor megszólalnak, egy nemzet hallgassa őket. Hűséggel hirdette, hogy a magyarnak becsülete van a világban, s hogy a mai feladatainkhoz csak a nemzedékeket összekötő tudás, a nemzeti büszkeség és a régvoltak erényeinek továbbvitele által nyerhetünk elég erőt. A lelkiismeretet mindig ébren tartó bölcsessége, történelmi mesélőkedve, »tanáruras« derűje fájón hiányozni fog.”

Orbán Viktor miniszterelnök: „Nemeskürty István halála megrendítő. Ha ugyanis rendíthetetlen emberek mennek el, márpedig a tanár úr rendíthetetlen katona, tanár és tudós volt egyszerre, megrendülünk. Magyarországnak ma nem lenne olyan politikai kultúrája, parlamentje és kormánya, amelynek többségét a polgári, nemzeti, keresztény erők adják, ha a tanár úr nem tett volna meg mindent ezért. A kilencvenes évek közepén ő hozta tető alá a megállapodást a katolikus egyház és az akkori ellenzéki erők, köztük a Fidesz között, amely megnyitotta az utat egy széles összefogás előtt. Ehhez a szellemi alapot és az emberi fedezetet Nemeskürty István adta. Nagyszerű hazafi volt, megrendülésünket csak az enyhíti valamelyest, hogy kilencvenegy évet élt, és elmondhatjuk, hogy teljes életet tudhatott maga mögött.”

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a közleményében arról írt, hogy Nemeskürty István pótolhatatlan hiányt hagy maga után, kiváló elme, nagyszerű pedagógus volt, aki dramaturgként, forgatókönyvíróként millióknak nyújtott fejthetetlen élményt.

Az MSZP azt közölte, hogy kegyelettel emlékezik Nemeskürty Istvánra. „Politikai értékeink ugyan különbözhettek, de Nemeskürty István sokoldalú műveltsége, bátor kérdésfelvetései tiszteletet ébresztettek mindenkiben” – tették hozzá, kiemelve nagy ívű pályáját, élvezetes előadásait, és hogy életműve a legszélesebb értelemben vett közszolgálat.

A Jobbik szerint Nemeskürty volt az első, aki a kommunizmus időszakában hozzá mert nyúlni nemzeti sorstragédiákhoz, mint a 2. magyar hadsereg katasztrófája vagy a trianoni diktátum, és nevéhez fűződik az István, a király színrevitele is.

A Magyar Művészeti Akadémia arról írt, hogy az elhunyt életműve a 20. századi magyar irodalom, a filmkultúra és a művészet egyetemesen megbecsült értékévé vált, és Nemeskürty Istvánt a köztestület – az elnökség döntéseként – saját halottjának tekinti.

Jankovics Marcell rendező az elhunytról azt mondta: számára tényleg a tanár úr volt és mintakép. „Fiatal srác voltam még, amikor kinézett magának. Nem volt benne semmi fölényeskedés, hogy ő idősebb és tekintélyes személy, hajlandó volt időt szánni arra, hogy kifejtse nekem a gondolatait.”

„Mindenkinek ismernie kell a történelmet”

„Nem vagyok történész. Viszont vallom, hogy a nemzet történelmét mindenkinek ismernie kell, akár egyetértő, akár eltérő véleményt alakít ki magában bárki, netán a közfelfogással vagy a hagyománnyal ellentétben.” Így vall magáról Nemeskürty István Magyar századok – Gondolatforgácsok a nemzet életrajzához című, kilenc éve megjelent könyvében. (…) Álláspontja szerint egy nemzet története nem azonos a vele történt események sorával. Az is rendkívül fontos, hogy egy nép, nemzet mit hisz, mit gondol magáról. (…) Közvetlenül a rendszerváltozás után megfogalmazta azt az azóta sokszor megismételt véleményét, hogy az a legnagyobb baj a magyar néppel: elvesztette küldetéstudatát, életcélját, önbizalmát, a magyar és a keresztény szó is becsmérlő jelzővé, kedvezőtlen politikai minősítéssé vált. (…) Legtöbb könyvében azt vizsgálja, hogy történelmünk tragikus és válságos pillanataiban milyen lehetőségek voltak, s rámutat a hatalmi elit hibáira, tévedéseire és mulasztásaira, egyúttal a magyar nép csodálatos megújulóképességére. (…) „Merni kell, nem szabad félni. Rázzuk meg magunkat, és szórjuk le magunkról a rosszat, mint ázott kutya a vizet.” „Minden rajtunk múlik.” Ilyen és ezekhez hasonló, Széchenyi szellemét idéző szavakkal zárja több könyvét. Igaza van abban is, hogy nemcsak fontos kötelességünk, de alapvető érdekünk a magyar történelmet tanulmányozni, ismerni, értelmezni, még ha mindenkinek más-más képe, véleménye lehet is róla. A „nem történész” Nemeskürty István párját ritkítóan gazdag, példamutató és eligazító életműve mindenkinek lehetővé teszi, hogy jobban megértse közös múltunkat s ezáltal a jelenünket.

Faggyas Sándor - 2015. május 14.

Nemeskürty Istvánról mindenekelőtt azt kell leírnunk, hogy – derűs lélek. Olyan, mint az a szép hónap, amelyben meglátta a napvilágot. Talán ezért is kalászderekú. Vihar elnyomja, felegyenesedik. (…) Kora ifjúságától történelmi viharok forgószeleiben kellett gyakorolnia a nagy mutatványt: élni, túlélni, életben maradni. És mellesleg: alkotni, teremteni. (…) Irodalomtörténész. A magyar történelem sorsfordító pillanatainak újragondolója. Filmek teremtője. De mindenekelőtt olyan képességű ember, aki hatalmas tudásának, ismereteinek, gondolatai-nak, következtetéseinek pontos kifejezője. Vagyis: író. Ilyen egyszerűen. Gyalázták történészként, dobtak neki elismerést mint tudós irodalomtörténésznek, mint a magyar filmművészet jelentős inspirátorának – de hogy író volna?! Ez sokáig újdonság volt a kritikusok számára. Csak az olvasóknak nem volt meglepetés, akik a mai napig olvassák. (…) Miért írt Nemeskürty István vérforralóan pimasz könyveket? Mert makacsul hitt abban: a dolgok nem biztos, hogy egészen úgy vannak, ahogy addig tudtuk. És persze tudta a legfontosabbat is: ahhoz, hogy valaki írásban rávegye az olvasót az együttgondolkodásra – írnia kell tudni! Ezért aztán tudott írni. (…) Három alapvetés vezérelte élete során: 1. Mivel meggyőződésével ellentétes volt: nem belépni a pártba! 2. Soha nem tagadni meg katolikus vallásosságát, Isten-hitét! 3. Mindig megtalálni azt a keskeny ösvényt, amelyen az erkölcsös embernek végig kell tudni haladnia. Ez az ösvény néha bizony kötél volt. Keskeny és bizonytalan. De nem esett le. A Tanár Úr szerencséje, hogy meg tudta teremteni munkája becsületét, és választ talált a legfőbb kérdésre is: hogy miért született.

Kő András - 2015. május 14.

- Úgy érzem, íróként a legnagyobb közönségsikerű elismerést a Requiem egy hadseregért című könyvem hozta. Több mint egymillió példányban adták ki, és még falvakban is előadást tarthattam a kötetről. Remélem, megmarad olvasmányként A magyar irodalom története című munkám is.

- Közéleti szempontból mindenképpen büszke vagyok arra, hogy a (…) választásokon győzelmet aratott formáció polgári erővé válásában pozitív szerepet játszhattam, amiről Orbán Viktor nemrégiben többször említést is tett.

- A kultúrpolitikát illetően (…) Klebelsberg Kunót idézhetjük, aki egy vitában azt vallotta: az ő magánügye, hogy a lakásában milyen képet rak ki vagy szobrot helyez el, de egy egész ország számára a saját ízlését tilos érvényesítenie. Ezt az elvet próbáltam képviselni szerény filmstúdió-vezetői tevékenységem során.

- 1966-ban óriási feltűnést keltett és nagy vitákat kavart Ez történt Mohács után című munkája, amely az 1526-os mohácsi csata és Buda 1541-es török kézre kerülése közti időszakot vizsgálta.

- 1968-ban angol nyelven jelent meg a magyar filmgyártás történetéről szóló, Word and Image című kötete, amelyért a velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat kapott, ez a műve olyan népszerű lett, hogy később több nyelvre lefordították.

- 1972-ben jelent meg tabutörő, hatalmas példányszámban elkelt Requiem egy hadseregért című könyve, amely a második világháborúban a Don-kanyarnál vereséget szenvedett 2. magyar hadsereg sorsát dolgozta fel. A benne leírtakat, például hogy a katonákat „halálba szánták rossz fegyverzettel és felszereléssel”, a hadtörténészek vitatták, ő azonban kitartott nézetei mellett. Erről úgy nyilatkozott: „1943 márciusában a Ludovikán a nagyobb közönségnél jobban és részletesebben értesültünk az eseményekről (...), elhatároztam, hogy (...) egyszer megírom úgy, ahogy volt.”

- 1974-ben jelent meg a filmesztétikai tanulmányainak sorából kiemelkedő, Federico Felliniről írott könyve.

- 1988-ban publikálta Erdély 1916–1967 közti időszakáról szóló művét Erdélyi krónika címmel.

- 1989-ben jelent meg Mi magyarok című ismeretterjesztő munkája.

- 1992-ben a magyar kultúra évszázadait Kis magyar művelődéstörténet című kötetében foglalta össze.

- 1993-ban jelent meg A magyar irodalom története című munkája.

- 1995-ben adták ki a Horthy Miklósról és koráról szóló, a magyar társadalom felelősségét feszegető Búcsúpillantás című kötetét.

- 2005-ben életinterjú-kötet jelent meg róla Mi végre vagyok a világon? címmel, amelyben beszélgetőtársa Koltay Gábor filmrendező.

- 2011-ben jelent meg Vallani és vállalni – A hatalomváltás labirintusában című munkája.

- Filmforgatókönyveket (Egri csillagok, Mint oldott kéve, Mindszenty József – Devictus Vincit, Sacra Corona) és színműveket (A hollószárnyú enyészet, Magyar Dekameron, Szép ének a gyulai vitézekről, A betűk csendjében, Hantjával ez takar) is alkotott.

- Könyvet írt Dózsa Györgyről, az 1848–49-es hősökről és Balassi Bálintról is.

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüst Oroszlán-díj, 1968 (a magyar film történetét bemutató, angol nyelvű, Word and Image című kötetéért); Balázs Béla-díj, 1971; József Attila-díj, 1979; Olasz Köztársasági Érdemrend Lovagja, 1981; Széchenyi-díj, 1992; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 1994; A Magyar Filmszemle életműdíja, 1996; Corvin-lánc és a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, 2001; II. János Páltól a Pápai Nagy Szent Gergely Lovagrend nagykeresztje a csillaggal, 2002; Prima Primissima Díj, 2003; Szent István-díj és Teleki Pál-emlékérem, 2004; Kossuth-nagydíj, 2011; A Magyar Művészeti Akadémia életműdíja, 2014.

Nemeskürty István 1925. május 14-én született Budapesten, tízévesen lett a pécsi kadétiskola növendéke, majd 1943-ban és 1944-ben a Ludovika Akadémia hallgatója volt. Utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–művészettörténet szakára járt, első írásai 1947-től a Vigilia című katolikus folyóiratban jelentek meg. Diplomájának megszerzése után, 1950-től Budapesten tanított (egy ideig Pilinszky Jánossal együtt), 1956-tól a Magvető Könyvkiadónál volt szerkesztő, majd 1959-ben a Híradó- és Dokumentumfilmgyár dramaturgiai vezetőjévé nevezték ki, 1961-től pedig filmtörténetet oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Aztán 1963-tól a Mafilm stúdióvezetője, 1972-től a Budapest Filmstúdió, 1984-től a Magyar Filmintézet igazgatója volt 1987-es nyugdíjba vonulásáig. Vezetése alatt csaknem százhatvan magyar nagyjátékfilm készült el, több mint harminc alkotó indulhatott útjára. Később, 1988-tól 1989-ig a Hazafias Népfront művelődéspolitikai bizottságának elnöke, majd az ügyvezető elnökség tagja volt. Ez tán, 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnökeként dolgozott. A Magyar Művészeti Akadémiának 1994 óta volt tagja, a Magyar Újságírók Közösségének 1996-tól tiszteletbeli elnöke. Kormánybiztosként 1998 és 2001 között a millenniumi ünnepségeket irányította. Az irodalomtudomány kandidátusa 1957-ben lett, 1966-ban a doktora, egyetemi tanárrá 1979-ben nevezték ki. Munkássága elsősorban a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténetre, valamint a 20. századi magyar filmtörténetre terjedt ki.