Ismét régi fényében az alkotóház

Befejeződött a szigligeti Esterházy-kastély felújítása, így az ott több mint hatvan éve működő irodalmi alkotóház a száz évvel ezelőtti külsejével, de korszerű beltérrel fogadhatja a vendégeket. Az épületet tegnap Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) mint kezelő a Nemzeti Kulturális Alap kastélyfelújítási mintaprogramjának pályázati támogatásával, továbbá saját források bevonásával 2013 végén kezdte meg – a zsennyei intézménnyel együtt – a Szigligeti Alkotóház teljes felújítását. Kevesebb mint egy év alatt zajlott le a helyreállítás és korszerűsítés, összesen mintegy négyszáznegyvenmillió forintos állami és saját forrásból. A felújítás eredményeképp új szobákat is kialakítottak, a régiek mellett ezek is jóval komfortosabbak lettek, így egyszerre akár nyolcvanöt alkotót is el tudnak helyezni az épületben. Az időközben megemelt támogatásnak köszönhetően pedig az eredeti tervekkel ellentétben a teljes bútorozást is megvalósították, kialakítottak egy kávézót, a kastélyt övező, szintén jelentős értékű arborétum pedig mindenki számára látogathatóvá vált.

A kastélyt 1780 körül építették 15. századi alapokra, jelenlegi klasszicista formáját 1815-ös átépítése során nyerte el. Az építtető báró Puteani Vencelné a várat egykor birtokló Tóti-Lengyel család leszármazottja volt. Mai formáját 1916 körül nyerte el, amikor a leszármazott, báró Puteani Géza kénytelen volt eladni az ősi kastélyt, mert a vagyonát elpazarolta. A birtokokat gróf Esterházy Pál (1861–1932) vette meg, majd halála után özvegye, Deym Izabella birtokolta 1945-ig, az orosz csapatok szigligeti bevonulásáig. A második világháború után rövid ideig mezőgazdasági szakiskolaként működött. Végül 1952 óta a Kossuth-díjas író és publicista, Bölöni György kezdeményezése nyomán a kastély irodalmi alkotóházként működik. Megnyitásától a magyar irodalom számos kiemelkedő egyéniségének volt kedvelt alkotó- és pihenőhelye, mások mellett Örkény Istvánnak, Zelk Zoltánnak, Kassák Lajosnak, Nemes Nagy Ágnesnek, Szabó Magdának, Pilinszky Jánosnak, Lázár Ervinnek, Weöres Sándornak és Füst Milánnak. Az irodalmárokon túl az 1970-es évektől egyre több festő, szobrász, iparművész, fotóművész, zeneszerző is látogatta az alkotóházat. A felújítást követően az alkotóművészek továbbra is a MANK Magyar Mecénás Programjához egyénileg vagy társadalmi szervezeten keresztül csatlakozva kedvezményesen, azaz önköltségi áron vehetik igénybe az alkotóházakat.

Az arborétum, amely a voltaképpeni kastélypark, ma tízhektáros. A kastély építésének időszakában hozták létre, a legmélyebb részén, a Tapolca-patak közelében találhatók a legöregebb, kétszáz–kétszázötven éves, nagyrészt lombos fák. A 19. század második felében ezek környezetébe kezdtek fenyőféléket és más örökzöldeket telepíteni, majd az 1920–1930-as években a kibővített területre négy világrész egzotikus tűlevelűit telepítették, így az ország egyik legnagyobb fenyőgyűjteménye jött létre. Értékei miatt 1997-től fokozottan védett terület. Az üvegházak, a vár romjai és a kerti pihenőhelyek mellett jelentős műalkotások is láthatók itt, mint például Pátzay Pál térplasztikája, a Törölköző nő vagy Borsos Miklós Primavera című szobra.