Irodalmi Nobel-díjat kap a posztszovjet térség hű krónikása

Szvetlana Alekszijevics alázattal mutatja be a szenvedéseket (Fotó: Reuters)

Szvetlana Alkeszijevics Ukrajnában született 1948. május 31-én ukrán anyától és fehérorosz apától. A Szovjetuniót „alulnézetből”, a hétköznapi ember szemszögéből bemutató regényeivel vált ismertté – olvasható a távirati iroda összefoglalójában. Az 1979–1989-es afganisztáni háborút feldolgozó – magyarul Fiúk cinkkoporsóban címmel megjelent – kötetéhez például több mint ötszáz mélyinterjút készített háborús veteránokkal és az elesett katonák hozzátartozóival. Interjúk alapján készült a másik, magyarul is megjelent kötete, A háború nem asszonyi dolog is, amelyet azokról a nőkről írt, akik a Vörös Hadseregben harcoltak. Alekszijevics újságíróként és tanítóként dolgozott Minszkben. A háború nem asszonyi dolog volt az első könyve, 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a Gorbacsov-féle peresztrojka kezdetén jelenhetett meg. A kötet miatt, amely kétmillió példányban kelt el, időközben perbe fogták az 1941–1945-ös háború emléke megsértésének vádjával, és elbocsátották állásából.

A rendszerváltás után a fehér­oroszországi diktatúra kialakulásával megint ellenzékivé vált, tíz évig nem is lakhatott hazájában, könyveit betiltották. Minszkbe 2011-ben költözhetett vissza, de munkái továbbra is indexen maradtak. Szvetlana Alekszijevicsről úgy tartják, hogy nagyszerűen és alázattal írja le az oroszok, fehéroroszok és ukránok életkörülményeit és szenvedéseit. Magyarul novemberben jelenik meg új könyve Elhordott múltjaink címmel az Európa Könyvkiadó gondozásában. M. Nagy Miklós, a kiadó vezetője a távirati irodának azt mondta: ez a kötet azt kutatja, hogy milyen pozitív vagy negatív ösztönöket épített az emberben a kommunizmus, a szabadság elementáris hiánya. Kiemelte, hogy Alekszijevics műfajteremtő író, noha a világirodalomban nem ismeretlen a dokumentarizmus. Ő azonban senkihez sem hasonlítható módon interjúk sokaságából választja ki a korra legjellemzőbbeket, létrehozva ezzel a „polifonikus regényvallomás” műfaját. A „kommunizmus világának régészeként” emlegetett szerző egy helyütt azt nyilatkozta, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek mérlege néhány győztes és rengeteg vesztes ember. „Azt hittük, hogy a Szovjetunió bukása örökre eltemeti a kommunizmust, de kiderült, hogy ez a betegség krónikus” – vallja. Elismerései között van a Lipcsei Könyvvásár díja a Herder-díj, a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíja. Könyvei tizenkilenc országban jelentek meg, írt három színdarabot és huszonegy dokumentumfilm-forgatókönyvet is.