Időutazás a rivaldafény világában

Ilovszky Béla csaknem negyvenöt éve színházról színházra jár, hogy megörökítse az előadások legfontosabb szituációit, látványvilágát és alko­tóit. Rengeteget utazik és fényképez, a színházi szakmában szinte mindenkit ismer. Két könyve is megjelent, az egyik a határon túli színházakról, a másik pedig a Zsámbéki Színházi Bázisról.

Tudja, hol és mi a fontos, ismeri a drámairodalmat, a rendezőket, a színészeket, és azzal is tisztában van, hogy egy előadásban minek mikor lesz súlya – írja Szegő György művészeti író-látványtervező a fotóművész kiállítása kapcsán. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) legújabb tárlatán a most hetvenéves színházi fotós munkásságának elmúlt négy évtizedéből válogattak képeket. A 40 év ördögszekéren című tárlat a hazai és határon túli színházi élet különleges pillanatait, színészek és rendezők sokatmondó portréit mutatja be.

A kiállítás három részből áll, és már a múzeum lépcsőjénél elkezdődik, ahol Mesterek és mentorok (In memoriam) címmel elhunyt színházi alkotók fekete-fehér portréi láthatók. Megtekinthető többek között Havasi István, a Gyulai Várszínház első igazgatója arcképe, Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója fotója, valamint Harag György, Ruszt József és Sík Ferenc rendezők portréi is.

A tárlat második részét egy Szatmárnémetiben készült kép nyitja meg, amelyen Bíró József szerepel a Harag György Társulat 2009-es, nagy sikerű Három nővér előadásában, Csebutikin szerepében. Az épület emeleti folyosóján érzékletes, fekete-fehér színházi fényképek egész sora látható, többek között a Gyulai Várszínházból, a zsámbéki színházból, a határon túli színházak elmúlt húsz évéről, a Szegedi Kortárs Balett első éveiből és a Budapesti Kamaraszínházból. Az anyagot kiegészíti egy átfogóbb válogatás az elmúlt negyven év előadásaiból.

A múzeum körtermébe színészek és rendezők portréi, valamint további előadásképek kerültek. Megtekinthető például egy egészen különleges, sokatmondó kép Gobbi Hildáról, de az elmúlt évtizedek magyar színháztörténetének olyan alakjai is szerepelnek ott, mint Páger Antal, Garas Dezső, Ruttkai Éva, Sinkó László vagy Major Tamás.

A tárlaton hetvenkilenc kép szerepel, ezeket maga a fotóművész, valamint Szegő György válogatta ki közel ötezer fotó közül. „A színházi előadás egyedi, megismételhetetlen létforma. Szinte lehetetlen lefényképezni” – írja Szegő György a tárlatról. Ám hozzáteszi azt is, hogy Ilovszky Béla képeinek nézője megsejthet valamit a távoli társulatok és a publikum közös élményéből.

A kiállítás képei valóban szép keresztmetszetét adják az elmúlt évtizedek előadásainak, különös tekintettel a határon túli magyar társulatok munkájára. Ilovszky Béla fényképei között már most jó néhány színháztörténeti dokumentumnak számít. Fotográfiái remek pillanatokat, szituációkat ragadnak meg, és nagyformátumú művészek gesztusait, pillantásait, arckifejezéseit adják vissza. Olyan közeli pillanatképeket nyújt a magyar színház világáról, amely egy átlagos nézőnek talán soha nem adatik meg.