Kultúra
Időutazás a Titanic fedélzetén
Budapestre érkezett a nemzetközi vándorkiállítás, a legendás hajó óceánból kiemelt több száz tárgyával és belterének rekonstruált részleteivel
Benjamin Guggenheim negyvenhat éves amerikai iparmágnás francia szeretőjével utazott a Titanic első osztályán – derül ki a bejáratnál kapott beszállókártyáról. A valódi leleteket, sorstörténeteket is bemutató, megrázó Titanic-kiállítást Budapesten a Komplex (az egykori VAM Design Center) műemlék épületének termeiben tekinthetik meg a látogatók december 31-ig. A világszerte ismert, évek óta utazó gyűjtemény egy kisebb részét itthon már bemutatták tíz évvel ezelőtt, azonban a szervezők most egy jóval részletesebb, informatívabb, kibővített kiállítást hoztak el. A budapesti helyszín sajátossága miatt teljesen új elrendezést kellett tervezni, így ez a változat csak Magyarországon látható. Kétezer-háromszáz négyzetméteren több száz eredeti tárgyat – az egykori utasok ruháit, ékszereit, de evőeszközöket, tányérokat, bútorokat is – láthatunk. A szervezők munkáját dicséri, hogy minden apró részletre gondosan odafigyelve, méltó módon állítottak emléket a hajószerencsétlenségben odaveszett embereknek. Az alapkoncepció az, hogy időrendben haladva mutatják be a legendássá vált hajó és a korszak, valamint utasainak történetét.
A bejárattól az alagsorba érve a 20. század elejére repülünk vissza az időben: a Titanic volt a kor legnagyobb hajója, a technológiai forradalom legmonumentálisabb jelképe. Utasok és postai küldemények Európa és Észak-Amerika közötti szállítására tervezték, ám ahogy ismert, az első útján, 1912. április 15-én, több mint ezerötszáz emberrel a fedélzetén jéghegynek ütközött, és elsüllyedt.
A Titanic az ambivalens világ jelképe volt, a lenyűgöző és fényűző utasszállító óceánjáró műszaki csodának számított, ugyanakkor a társadalmat is leképezte. Az első osztály kabinjait az arisztokrácia foglalta el, a másodikat a nagyravágyó polgárság, a harmadik osztályon pedig a szegénységből kiutat kereső kivándorlók álmodoztak az új kezdetről Amerikában. A kiállítás hűen mutatja be a korszak atmoszféráját, az elképesztő luxust és a szegénységet is, a kabinok, az ebédlő, a folyosó, a gépház részletes rekonstrukciójának köszönhetően. Az első osztály egy luxusszállodai lakosztályra emlékeztet – finom, minőségi anyagok, aranyozott gyertyatartók, drága bútorok, tágas tér –, míg a harmadosztályú szoba igen szűk és spártai, egyszerű bútorokkal berendezett.
A végzetes ütközést bemutató teremhez érve félhomály és az események pontos dokumentálása mellett egy igazi jéghegy-installáció teszi még ridegebbé a tragédiát. A túlélők és az elhunytak névsorát pedig percekig olvashatjuk a falon, mire a végére érünk.
A történet magyar vonatkozású szála külön termet és így hangsúlyt kapott. A fiatal magyar orvos, Lengyel Árpád volt az, aki először ellátta a Carpathia fedélzetére segített, átfagyott, szeretteiket sirató, sokkos állapotba került sérülteket.
A tárlat végén a Titanic-expedícóról tudunk meg érdekességeket. A 2010. évi kutatás megtette azt, amit eddig még senki nem kísérelt meg: virtuálisan felszínre hozta a Titanicot, háromdimenziós feltérképezés után számítógépes modell készült, hogy örök időre megőrizze a hajót. Ugyanis a szakértők szerint a jégcsap alakú fémbaktériumok a közeljövőben bevégzik munkájukat, megsemmisítve a roncsot.
A kiállítás előnye egyben a hátránya is: a termeken végighaladva, a kifüggesztett táblákon túl sok adat zúdul a látogatókra. Ráadásul a hangos tárlatvezető további tájékoztatást ad – a kettő együtt némiképp soknak hat. Amennyiben minden termet kényelmesen meg szeretnénk nézni, érdemes másfél-két órát rászánni a bejárásra.