Kultúra
Identitásélmény a népi kultúrában
Közösséggé formálnák a tehetségkutató versenyre jelentkező gyerekeket
Mától küldhetik be jelentkezésüket a harmadik Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsorba a gyermekegyüttesek. A szakmai zsűri elnöke Sebő Ferenc lesz, a televízió adásába bekerülő negyvennyolc produkciót előreláthatóan májusra választja ki a szakmai bizottság.
„A gyerekek részére július-augusztus táján egy tábort is szervezünk, hogy érezzék: nem a verseny a lényeges, hanem közösséggé szeretnénk formálni őket” – mondta lapunknak Balogh Júlia, a műsor ötletgazdája. Azért is tartja fontosnak a tanulók bevonását a munkába, mert „ha egy gyermeket szólítunk meg, akkor az egész családja odafigyel ránk”. Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója kérdésünkre elmondta: a Fölszállott a páva előző két sorozatának köszönhetően érezhetően megnőtt az érdeklődés a hagyományos kultúra iránt, fontosabb lett az emberek számára, hogy honnan jöttünk, és kik vagyunk. „A népi kultúra az egyén számára nem csupán kiváló művészi és kikapcsolódási lehetőség, de identitásélményt is nyújt. Emellett a műsor fontos hatása, hogy a több mint negyvenéves táncházmozgalmat ismertebbé teszi a nézők körében” – hangsúlyozta a szakember.
„A gyerekekre fokozottan igaz, hogy nem tudnak arról a nagyszabású tevékenységről, ami népi kultúránk életben tartásának és fejlesztésének meghatározó eszköze. Magyarországon ma is több százezer gyermek foglalkozik népi tánccal, és tanul népzenét, amit, úgy érezzük, meg kell mutatnunk” – mondta lapunknak a főigazgató. A szervezők bíznak abban, hogy a szülőkben és a gyerekekben is sikerül igényt ébreszteni arra, hogy a fiatalok beiratkozzanak táncolni, vagy hangszert vegyenek a kezükbe. Kelemen László szerint fontos hatás lehet a települések életében, hogy felfedezik a saját együttesükben rejlő értéket, valamint hozzásegítenek új közösségeket, hogy alapítsanak néptánc vagy zenei formációkat.
A Fölszállott a páva nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló kezdeményezés, amelyhez szükséges az a nagyfokú feldolgozottság és tudományosság, amely a magyar népi kultúrát jellemzi. Kelemen László ezzel kapcsolatban kiemelte Vikár Béla népdalgyűjtő, etnográfus tevékenységét, aki már az 1800-as évek végén gyorsírással jegyezte le egyes népmesék és népdalok szövegét. Ugyanilyen jelentős mérföldkőnek tekinthető Kriza János 1863-ban publikált székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák.
„A gyerekek részére július-augusztus táján egy tábort is szervezünk, hogy érezzék: nem a verseny a lényeges, hanem közösséggé szeretnénk formálni őket” – mondta lapunknak Balogh Júlia, a műsor ötletgazdája. Azért is tartja fontosnak a tanulók bevonását a munkába, mert „ha egy gyermeket szólítunk meg, akkor az egész családja odafigyel ránk”. Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója kérdésünkre elmondta: a Fölszállott a páva előző két sorozatának köszönhetően érezhetően megnőtt az érdeklődés a hagyományos kultúra iránt, fontosabb lett az emberek számára, hogy honnan jöttünk, és kik vagyunk. „A népi kultúra az egyén számára nem csupán kiváló művészi és kikapcsolódási lehetőség, de identitásélményt is nyújt. Emellett a műsor fontos hatása, hogy a több mint negyvenéves táncházmozgalmat ismertebbé teszi a nézők körében” – hangsúlyozta a szakember.
„A gyerekekre fokozottan igaz, hogy nem tudnak arról a nagyszabású tevékenységről, ami népi kultúránk életben tartásának és fejlesztésének meghatározó eszköze. Magyarországon ma is több százezer gyermek foglalkozik népi tánccal, és tanul népzenét, amit, úgy érezzük, meg kell mutatnunk” – mondta lapunknak a főigazgató. A szervezők bíznak abban, hogy a szülőkben és a gyerekekben is sikerül igényt ébreszteni arra, hogy a fiatalok beiratkozzanak táncolni, vagy hangszert vegyenek a kezükbe. Kelemen László szerint fontos hatás lehet a települések életében, hogy felfedezik a saját együttesükben rejlő értéket, valamint hozzásegítenek új közösségeket, hogy alapítsanak néptánc vagy zenei formációkat.
A Fölszállott a páva nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló kezdeményezés, amelyhez szükséges az a nagyfokú feldolgozottság és tudományosság, amely a magyar népi kultúrát jellemzi. Kelemen László ezzel kapcsolatban kiemelte Vikár Béla népdalgyűjtő, etnográfus tevékenységét, aki már az 1800-as évek végén gyorsírással jegyezte le egyes népmesék és népdalok szövegét. Ugyanilyen jelentős mérföldkőnek tekinthető Kriza János 1863-ban publikált székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák.