Hullottak a fesztiváldíjak a magyar holokausztfilmre és a Saul fiának alkotóira

Lars von Trier, Roberto Benigni, Michael Haneke, Park Chan-wook, Jim Jarmusch, a Coen testvérek – csupán néhány név, akik az elmúlt két évtizedben elnyerték a zsűri nagydíját: Nemes Jeles László aligha kerülhetett volna előkelőbb társaságba. A francia fesztiválon legutóbb 1984-ben Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje részesült az elismerésben a magyar filmek közül. Önmagában az is hatalmas teljesítmény, hogy a mindössze harmincnyolc éves rendező első filmes munkája a versenyprogramba került, ilyenre utoljára 1968-ban volt példa, amikor Sára Sándor és Jancsó Miklós is versenyzett az Aranypálmáért, azonban – bár nem akarjuk az említett művészek érdemeit kicsinyíteni – akkoriban még egyéb mellékszekciók nem is voltak, és a diáklázadások miatt a teljes rendezvényt lefújták, így végül nem részesültek díjban.

A Saul fia a Grand Prix mellett bezsebelte a nemzetközi kritikusok által megszavazott Fipresci-díjat, a Francois Chalais újságíróról és filmtörténészről elnevezett, elsősorban oknyomozói és igazságot feltáró értékkel bíró munkákat elismerő független díjat, valamint Zányi Tamás hangmérnök teljesítményét is értékelték a Vulcan-különdíjjal.

„Európát a mai napig kísérti a holokauszt emléke. Ez az érzés mindennap velünk van, Magyarországra pedig ez különösen igaz. Onnan deportálták a legtöbb embert: nyolc hét alatt csaknem félmilliót, ebből pedig mintegy százezer gyermeket, többségüket egyenesen a gázkamrákba. Ez pedig a mai napig nincs feldolgozva” – mondta a direktor a ceremóniát követő sajtótájékoztatón, s az MTI kérdésére kifejtette: megrázó érzés a semmiből a filmes világ közepébe belekerülni. Azt is közölte, hogy a Sonynak – az amerikai forgalmazónak – nagyon nagy tervei vannak vele, pedig filmje készítésekor egyáltalán nem díjakban gondolkodott, elsősorban az érdekelte, hogy az alkotás mennyire tud a kortársaihoz szólni. A Franciaországban felnőtt, és filmes iskolát nem végzett rendező a filmes világban outsidernek tartja magát. Sokat élt külföldön, de ugyanakkor mindenhol fontosnak tartja megemlíteni, hogy teljesen magyar filmet készített, jóllehet az alkotásban nyolc nyelven beszélnek és hét ország színészei játszanak. Azt is kiemelte, hogy továbbra is Magyarországon szeretne dolgozni.

Azt, hogy az elismerésnek mekkora jelentősége van, jól érzékelteti az idén Aranypálmát nyert Dheepan esete – a francia drámát rendező Jacques Audiard 2009-ben A próféta című börtönfilmjével elnyerte a zsűri nagydíját, alkotásának diadalmenete azonban nem áll meg mindezzel, mások mellett a BAFTA-n 2010-ben az év legjobb nem angol nyelvű filmjének választották, ugyanebben az évben, ugyanebben a kategóriában pedig az Oscarért is indult. Cannes esetében egyébként is jellemző, hogy ha egy rendező hasonlóképpen a figyelem középpontjába kerül, akkor következő művei esetében nagyobb eséllyel tér vissza a versenyprogramba. Matteo Garrone-t 2008-ban a Gomorrahért, 2012-ben pedig a Reality című drámájáért jutalmazták Grand Prix-vel, idén pedig a Vincent Cassel és Salma Hayek főszereplésével készült Mesék meséje című nagyszabású produkciójával versenyzett, de mások mellett az említett Haneke, Park Chan-wook és Lars Von Trier nemzetközi karrierje is a díj után indult be igazán vagy lépett új szintre. A Coen testvérek vezette zsűri díját Yorgos Lanthimos The Lobster című munkájának ítélték, a legjobb rendezőnek a The Assassint jegyző Hou Hsiao-Hsient választották, a legjobb színésznőnek járó díjat megosztva Rooney Mara és Emmanuelle Bercot vehette át, Vincent Lindon (La Loi du Marché) a legjobb színész díjának elismerésében részesült, a legjobb forgatókönyvnek járó szoborral a mexikói Michel Franco (Chronic) büszkélkedhet, a legjobb rövidfilm a libanoni Waves lett, a kolumbiai La Tierra y la sombra című filmet Aranykamera díjjal értékelték, Agnes Varda francia rendező pedig tiszteletbeli Aranypálma-díjas lett.

---

A nemzetközi zsűri elragadtatott

A Saul fia lenyűgöző film, soha nem láttam még ilyet – mondta vasárnap este az MTI-nek Sophie Marceau francia filmszínésznő, a 68. cannes-i fesztivál zsűrijének tagja. „Teljesen új jellegű a film, nagyon erős és nagyon más. A holokauszt témáját már nagyon sokszor feldolgozták, de ebben a filmben nagyon különleges módon nyúltak hozzá. És a rendező nagyon fiatal. Fontosnak tartottuk, hogy díjazzuk a fiatal tehetséget” – fogalmazott. Xavier Dolan kanadai rendező elmondta: őt is a Saul fia érintette meg a versenyfilmek közül a legjobban. Sienna Miller brit színésznőre „elképesztő hatással” volt a mű.