Hóman Bálint életművének elemzése

Hóman Bálint, az 1885-ben született történész-politikus pályáját megalapozta, hogy 1922-től Fejérpataky László felkérésére az Országos Széchényi Könyvtár vezetője volt. Később Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére került a Nemzeti Múzeum élére – mondta Szende László, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője a Veritas Történetkutató Intézet keddi vitaestjén. Későbbi politikája szempontjából tanulságos, hogy Hóman felvetette annak a lehetőségét, hogy a Nemzeti Múzeumba tagozódjanak be a közgyűjtemények. Az első világháború hatalmas veszteségeket okozott: a tudományos és muzeológiai munka szétesett, csökkent a költségvetés is. Mindennek ellenére Hóman vezetése alatt komoly rekonstrukciót hajtottak végre, a hasznos tereket kibővítették, a gyűjteményeket pedig kihelyezték különböző helyszínekre.

Ujváry Gábor, a Veritas kutatócsoport-vezetője hangsúlyozta, hogy kultúrpolitikai területen Hóman az egyik legfontosabb tanácsadója volt Klebelsberg Kunónak, aki utódjaként legszívesebben őt látta volna. „Már 1920-ban olyan programmal jelentkezett, amelyben kimondta, hogy a magyar felemelkedés egyik záloga a kultúra és a tudomány. A Hóman–Szekfű-féle Magyar történet négy kötete minden könyvespolcon ott volt. Ebben a korszakban még élt, hogy az orvosok, mérnökök, jogászok ugyanúgy otthon voltak a magyar történelemben, mint saját területükön. Miután azonban megalkotta ezt a monográfiát, már inkább a politikával foglalkozott” – mondta. Ami Hóman politikai pályafutását illeti, Ujváry hangsúlyozta: 1938-ig a Gömbös-kormány politikájában csak a kultuszminiszterséget vállalta. Ez akkor változott meg, amikor Darányi Kálmán átvette a kormányt – rövid idő után azonban Hóman kiszállt a politikából, megvált pártvezér-helyettesi funkciójától, a Teleki-kormányban pedig inkább ismét szakpolitikusként tevékenykedett.

Hóman történészi munkássága a gazdaság- és pénztörténet területén, a krónikakutatásban is jelentős – emelte ki Szende László. Elmondta: Magyarországon az 1930-as évek elejétől éreztette hatását a világválság, ezzel együtt Klebelsberg alatt a kultusztárca a költségvetés tíz százalékát megkaphatta, Hómannál pedig ez az arány 13 százalékra emelkedett. „Hóman fontosnak tartotta a külföldi ösztöndíjak fenntartását és növelését, egységesítette a középfokú oktatást, de tovább vitte a népiskola-építési programot is. Sok szempontból folytatta a klebelsbergi vonalat, de bizonyos központosítási törekvései is voltak – ez azonban abban a helyzetben indokolt volt, hiszen optimalizálta a költségeket” – közölte Szende László.

Ujváry hangsúlyozta: a mai történettudomány már régen cáfolja, hogy Hóman és a kormány kizárólag a német- és olaszbarátságra épített volna. „Hóman felismerte a kétoldalú, szellemi együttműködésekben rejlő lehetőségeket – ezeket először Lengyelországgal, Ausztriával, majd Japánnal, Finnországgal és Észtországgal is megkötötte” – tette hozzá Ujvári. Szerinte igazán németbarátnak Hóman 1938 után volt tekinthető – ennek reálpolitikai oka, hogy Németország vált a kontinens urává. „Hóman felismerte, hogy csak így őrizhető meg Magyarország belpolitikai függetlensége. Magának írt feljegyzéséből kiderült, hogy nagyon jól látta a helyzetet: tisztában volt azzal, hogy a német hatalomátvétel Magyarországot is rosszul érintené, de azzal is, hogy ennél szerinte a Szovjetunió befolyása sokkal rosszabb lenne” – közölte. Ujváry hangsúlyozta, hogy Hóman volt az egyetlen a szabadlábon levő politikusok közül, aki a német megszállás szokatlan durvasága ellen felemelte a szavát.

A hatalomátvétel után visszautasította a kultuszminiszteri posztot, és – bár alapvetően antiszemitának vallotta magát – részt vett a zsidómentő akciókban is.

Elmondta: bár Hóman ellenvetés nélkül megszavazta a zsidótörvényeket, később már nem vett részt a zsidóság ellen folytatott politikában.

„Azok, akik manapság arról írnak, hogy Hóman a hitleri gépezet csavarja volt, és csak akkor lehet rehabilitálni, ha magát Hitlert is rehabilitálják, nem veszik figyelembe, hogy háborús bűnösként történő elítélésekor sok zsidó származású tanú vallott mellette, megcáfolva az ellene felhozott vádakat” – mondta.  
„Ma már sok bizonyíték van arra, hogy az utolsónak megmaradt vádpont, amely szerint egy minisztertanácsi ülésen Magyarország hadba lépése mellett érvelt, nem volt igaz. Politikai működése során több hibát követett el és rossz döntéseket is hozott, de mindig lelkiismerete szerint igyekezett cselekedni. Alapve­tően bizakodott abban, hogy megállítható az orosz offenzíva” – jelentette ki Ujváry.