Kultúra

Hogyan ünneplik a karácsonyt a nagyvilágban?

Ünnepi szokások a világ különböző pontjain

A magyar családokban általában a Jézuska hozza az ajándékokat karácsonykor, Európa és a többi kontinens országaiban viszont igen különbözők a szokások. Père Noël, Weihnachtsmann, Saint Nicholas, Sinterklaas, Christkind, Kris Kringle, Joulupukki, Babbo Natale – a számtalan név ugyanazt takarja: Mikulást, vagyis Szent Miklóst. Ő azonban eltérő időpontokban érkezik az otthonokba, de az is változó, mikor díszítik a fát és veszik át a meglepetéseket, vagy hogy milyen étel kerül az ünnepi asztalra.

A Jézuska-kultusz kialakulása

Kontinensünkön a középkorig a Húsvét volt a legnagyobb ünnep, az ortodox országokban még ma is sok helyütt ez a legfontosabb egyházi ünnep. Az ajándékozás télen így nem elsősorban a karácsonyhoz, hanem inkább a Mikuláshoz, Szent Miklós emléknapjához kötődött, s ezért hozza többnyire a Mikulás, a Télapó vagy a Karácsonyapó a legtöbb helyen az ajándékokat. A keresztények ugyanis sokáig a kisázsiai szentre emlékeztek szívesebben, csak a 19. században következett be gyökeres váltás. Ekkor terjedtek el Magyarországon a karácsonyfák, és a Jézuska is ekkor érkezett először a gyerekekhez.
A „Mikulás-uralom” ellen először Luther Márton lázadt fel, a reformáció meghirdetője már a 16. században szakított számos addigi szokással. Luther javasolta, hogy ne december hatodikán, hanem 24-én adjanak ajándékokat az emberek egymásnak, és szerinte ezek a meglepetések magától Krisztustól származnak.

A szigorú lutheri Jézus-alak azonban nem tölthette be igazán az ajándékosztó szerepet. Erre sokkal alkalmasabb volt a gyermek Jézus: inkább a Jézuska ossza a jutalmakat. A Jézuska, vagyis a Christkindl alakja Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában, a 19. század végén pedig egész Németországban elterjedt. A Habsburgok uralma alatt álló területeken, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia országaiban hasonló kultuszok váltak népszerűvé az ellenreformáció révén.

A Kisded kultuszát egy középkori magyar legenda is erősítette, IV. Béla korából fennmaradt egy történet egy papról, akinek a gyermek Jézus megjelent. A Kisded állítólagos köntösét pedig ezután valódi kultusz övezte a középkori Magyarországon. Ez is hozzájárulhatott a hozzánk cseh-osztrák közvetítéssel eljutott Jézuska-kultusz megerősödéséhez.

Christkind, Father Christmas, Gyed Moroz, Santa Claus

Ausztriában Christkind, vagyis karácsony gyermeke az ajándékhozó, Németországban Weihnachtsmann, vagyis a télapó (karácsonyapó) teszi a fenyőfa alá a csomagokat. Fát mindenhol díszítenek, ez a szokás Németországból terjedt el az egész világon a 19. század folyamán. Az angoloknál Father Christmasre várnak a gyerekek. A brit mesék szerint a télapó - aki földig érő, piros köpönyeget visel - a kéményen keresztül érkezik a kandallóba, az ajándékokat pedig a kandallópárkányra akasztott hosszúszárú zokniba rejti el. A legenda szerint ugyanis egyszer a télapó, miközben a kéményben ereszkedett lefelé, véletlenül elejtett egy pár aranyérmét, amelyek a kandallón száradó zoknikba estek. A gyerekek levelet írnak neki, amit nem adnak postára, hanem bedobnak a kandallóba, hogy a télapó a felszálló füstből olvassa ki kívánságaikat. A télapó egyébként rénszarvas vontatta szánon érkezik a messzi Finnországból, Lappföldről, ahol az év többi részében él.

Az Amerikai Egyesült Államokban hasonló módon várják Santa Claust, ő rövid köpenyt visel, és az Északi-sarkon él.

Oroszországban teljesen más az ünnep, hiszen az ajándékozás nem decemberben történik, hanem január elsején, de ugyanúgy a feldíszített karácsonyfa alatt. Ennek oka a pravoszlávok eltérő naptára, náluk a karácsony későbbre esik, mint Európában. A kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz segítője Sznyegurocska (Hópelyhecske), Fagy Apó unokája.

Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, vagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, január 6-a. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat, bár ma már külföldi hatásra újabban már divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki karácsonykor hozza az ajándékokat. Az olasz gyerekek nem virgácsot, hanem szenet kapnak a Télapótól, ha nem fogadnak szót. Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják az ajándékot.

Az íreknél a karácsonyi ünnep két hétig tart. A karácsonyi mise előtt a Télapónak sört, whiskyt és rétest, a rénszarvasoknak pedig egy csokor sárgarépát készítenek ki az ajtó elé. December 25-én bontják ki az ajándékokat, 26-án pedig az emberek többsége lóversenyre megy.

A karácsony izlandi nyelven Jol, ami a Jolasveinar-nak nevezett manóktól ered. Izlandon egy legenda szerint tizenhárom manócska rendszeresen megtréfálta az embereket, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, azóta megszelídültek, és szorgosan készítik az ajándékokat a gyerekeknek. December elején már kiteszik a gyerekek a cipőiket az ablakba, és majd karácsonykor nézhetik meg, milyen ajándékot kaptak. Aki rossz volt, az csak krumplit kap.

Bejgli, zabkása, gomba, hering

Közép-Európa legtöbb országában az ünnep december 24-én, Szentestén kezdődik. Az ünnep egyik központi eleme, a karácsonyfa ekkora már áll, de még abban az egyszerű kérdésben sincs egyetértés, hogy mikor díszítsük a fát. A legtöbben december 24-én díszítik fel, sokan néhány nappal karácsony előtt, mások már december elején.

A hagyományos vacsora alapja általában hal, vagyis valamilyen halleves, majd ponty krumplisalátával. Egyes régiókban a zabkása és a gomba sem hiányozhat, Lengyelországban heringet és borscsot esznek, Magyarországon pedig elmaradhatatlan a bejgli. Csehországban az alma is fontos szereplője az estének, ebből jósolják meg, milyen lesz a következő év: ha a kettévágott alma csutkája szabályos csillag alakú, akkor sikeres lesz az év, ha csonka, akkor az betegséget vagy más bajt jelent.

Finnországban szaunázni kell még mielőtt bármilyen ünneplésbe kezdenénk. Ezt jobb még napnyugta előtt megtenni, mert az esti órákban a visszatérő halottak lelkei foglalják el a szaunákat. Spanyolországban az erkélyen mászik be a Mikulás, és édességet hoz, de az ajándékokat a napkeleti bölcsek hozzák január 6-án. Olaszországban is Vízkeresztig kell várni az ajándékokra, egy seprűn közlekedő, Befana nevű boszorkány látogatja meg a gyerekeket (de manapság már karácsonykor is ajándékoznak). Görögországban pedig január 1-jén ajándékoznak, Vaszileosz, azaz Szent Vazul napján.

A jótevő

Változatos az a jótevő is, aki ajándékot ad a jó gyerekeknek. Père Noël, Weihnachtsmann, Saint Nicholas, Sinterklaas, Christkind, Kris Kringle, Joulupukki, Babbo Natale – a nevek Mikulást, vagyis Szent Miklóst takarják. Miklós a negyedik században volt püspök, számos jótette közül főleg a gyerekekkel való törődés, nagylelkűség és ajándékozás miatt vált híressé. Hollandiában már a 13. században elterjedt az a szokás, hogy ajándékokat adnak Szent Miklós nevében.

A modern Mikulást, Santa Claust az Egyesült Államokban, pontosabban New Yorkban találták ki, s mivel New Yorkot hollandok alapították, adott volt a holland Sinterklaas újrafelfedezése. Eleinte püspöki fejfedőben ábrázolták, csak az 1880-as években nyerte el ma is ismert ruházatát, de az 1920-as évek hirdetéseinek köszönhető, hogy ma már mindenhol ugyanúgy ábrázolják: kissé túlsúlyos, mosolygós öregember, fehér szakállal.

Karácsonyi szokásainkon kívül az angolszáz, ezen belül is az amerikai tradíciók azok, amelyek a legnépszerűbbé váltak. A gyerekek levelet írnak az Északi-sarkon élő Mikulásnak, aki a manók segítségével egész évben ajándékokat gyárt. Karácsonykor aztán rénszarvasok által húzott szánra ül és a kéményen keresztül becsempészi az ajándékokat a fa alá vagy a kandallóra akasztott zoknikra. Jutalma keksz és tej, amit a gyerekek készítenek ki neki köszönetképpen.

A turisták, kereskedők kedvéért

Sok olyan nem keresztények által lakott ország van, ahol szintén fontos ünnep a karácsony. Ennek egyik oka a gyarmatosítás - Indiában, Hongkongban például az angolok honosították meg az ünnepet, és az ország függetlenedése után is megtartották a karácsonyi hagyományokat. Más országokban a keresztény kisebbségek és a külföldi befolyás miatt lett ünnep a karácsony. Olyan országok is vannak, ahol csak az ajándékozás és a fenyőállítást vették át, ilyen például Japán. Thaiföldön pedig sok helyen a turisták kedvéért tartják meg, fenyőfa helyett sokszor pálmafát díszítenek fel.

Japánban főleg a kereskedők szorgalmazzák a karácsony megünneplését, hogy a karácsonyi szezonban el tudják adni éves forgalmuk harmadát. Karácsonyi díszek jelennek meg a nagyobb japán városokban, a cégek karácsonyi partikat tartanak és az emberek megajándékozzák egymást.

Kínában csak Hongkongban és Makaóban hivatalos ünnep a karácsony, de az anyaországban is egyre többen veszik át az ajándékozás és képeslapküldés szokását. Itt is a kereskedők vették át a terjesztői szerepet, karácsonyi díszítésekkel próbálnak több terméket eladni decemberben.

Karácsony a hőségben

A különböző szokások ellenére eddig egy dolog közös volt a karácsonyokban, mégpedig az, hogy télen van.

Ausztráliában és Új-Zélandon viszont a nyári hőségben karácsonyoznak, itt is díszítenek karácsonyfát, többnyire műfenyőt, hiszen az igazi fenyőfa nem bírná ki az ünnepek végéig. Kihasználva a jó időt, sokan a szabadban vacsoráznak, délután a tengerparton pihennek vagy kriketteznek a hátsó kertben. Itt a Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza.

Latin-Amerikában is hasonlóan ünneplik a karácsonyt, mint az európai és amerikai országokban, fényekkel díszítik fel házaikat az emberek, képeslapokat küldenek és megajándékozzák egymást. A hőség ellenére itt is a téli tájak jelennek meg a dekorációkban, Brazíliában pedig a Grönlandról hozzájuk utazó Mikulást selyemruhában ábrázolják.