Hat templom egy napra

Timorháza temploma a középkori ablakokkal (Fotó: a szerző felvétele)

Ölvednél (Trencianské Jastrabie) északnak fordulunk Alsó- és Felső-Motesic irányába. A helység neve írásban 1208-ban bukkant fel először, az ide vezető úttal – „via Motihe” – kapcsolatban 1265-ben „nobiles de Moythe”-ként említi a nemesi település lakóit egy birtoklevél, 1275-ben „villa Moytech”, 1300-ban „posessio Moythen” alakban szerepel összeírásban. Az 1332–1337. évi pápai dézsma beszedésekor Joannes de Maytis volt a község plébánosa, a 14–15. században a Majthényi család lett a földesura, Zsigmond király, majd Corvin János herceg adományaként. Két régi kastélya közül az öreg, reneszánsz stílusú 1620-ban készült, az újabb most katonai objektum.

A községtől délre, magasan fekvő temető mellett őrködik a település temploma. Már a tatárjárás előtt is létezett, a 13. század második felében egyenes szentély záródású, egyhajós egyházzá bővítették. Boltozatát kívül markáns saroktámpillérek támasztják, a vaskos harangtorony résablakai még a román kort idézik. A 19. században átszabták a hajó ablakait, a templomot kerítő kőfalból még látható néhány kisebb szakasz és egy hosszú bástya.

Motesictől két kilométerre délre ugyancsak nemesi község volt Bobót a 13. században. Plébániája „Bodac” néven szerepel az 1332. évi különadójegyzékben, a falut 1439-ben „Boboth”-nak írták levélben. Szent Miklós püspöknek szentelt plébániatemploma az 1300-as években épült, tornyának keskeny lőrései védelmi célból készültek.

Timorháza (Timoradze) ötszáz lelkes kisközség a Sztrázsa-hegy (Őrhegy) 652 méteres ormának nyugati lábánál, a Trencsén-Bánig vezető mellékúton. Ideális fekvésű, gondosan rendezett falu a Bebrava vízébe igyekvő, majd a Nyitra folyó felé tartó patakocska mentén. Írásban szokatlanul későn, 1355-ben jelentkezett első alkalommal a helység neve, a település azonban már egy évszázaddal előbb fennállt. „Thymoráz” alakban a hézagos írott forrásokban 1389-ben, később 1598-ban szerepelt. A 15–17. században a zay-ugróci uradalomhoz tartozott Timorháza, a híres Zay főurak Ugróc nevű sziklavárának oltalma alatt.

Kis kitérőnk legérdekesebb műemléke a Szent András apostol tiszteletére épült és felszentelt, timorházi plébániatemplom. Még a tatárjárás előtt elkészült a keleti oldalán félkörívvel záródó, nyújtott szentélyű, annál alig tágasabb gyülekezeti tér. A nemrég történt régészeti falkutatáskor történelmi időrendben, választékos formában kerültek elő a román kori, majd a korai gótikus stílusú ablaknyílások, köztük egy, a keleti irányba igazított, bevilágító körablak. Belül alacsony, lapos csúcsíves, 13. századi boltozat fedi az apszist, a hajó korai diadalívvel csatlakozik hozzá. Jóval később öltött újkori alakot a nyugati torony és az északi oldal sekrestyéje (képünkön).

Amint déli irányba haladunk, mindegyre régi keletű egyházakat találunk. Közel vagyunk Nyitrához, az egyik legrégebbi és a legészakabbi magyar püspökséghez. Trencsén-Bántól tíz kilométerre délre egymással szomszédos, jó kilencszáz évvel ezelőtt alapított falvakra bukkanunk. A jelenleg kétszáz lakosú Apát-Lévna (Livina) neve „Levna-Apaty” formában olvasható a (Nyitra-) Zobori apátság 1113-ban kelt levelében. Ugyanakkor a másik Lévna (Livina) község és Borcsány (Borc’any) neve is szerepelt az okiratban. Később a nyitrai püspökség lett mindhárom falu földesura, sok más környékbeli településsel együtt. Templomaik mind tönkrementek a török pusztítás és a harácsolás idején, a lakosság északra menekült. A „harádzsot” onnan is fizették a béke reményében.

A 18–19. században újratelepített falvak népe a romok építőanyagából emelt új istenházat. Borcsány 13. században épült templomából mindössze a torony és két ikerablak maradt meg „háborús emléknek”, a déli szomszéd Lévna egyháza azonban nem várt csodával fogadott! Pár éve, ahogyan feltárultak az újkori vakolat alól a román kori résablakok a hajó északi és déli külső falán, belül, a déli oldalon téglából falazott, félköríves papi ülőfülke-sor került napvilágra. Alig akad olyan falrész a hajóban és az egyenes záródású, dongaboltozatos szentélyben, ahol ne fedeznénk fel újabb meg újabb, eredeti festéssel is díszített, román kori részleteket a 12. században Szent István király tiszteletére épített templomban.