Harminc éve halt meg Andrej Tarkovszkij

Egész életében próbálta akadályozni a kommunista hatalom (Forrás: Wikipédia)

A művész 1932. április 4-én született a közép-oroszországi Zavrazsje faluban, apja Arszenyij Tarkovszkij költő volt, aki fia hároméves korában elhagyta családját. Andrej a Volga menti Jurjevecben töltötte gyermekkorát. Iskoláit Moszkvában végezte, majd a háború miatt két évre evakuálták, tizennégy évesen tüdőbajjal egy évig kórházban kezelték. A gyermekkori élmények, a családját elhagyó apa, a kitelepítés, a betegség visszaköszönnek Tükör című filmjében – olvasható az MTI portréjában.

Tarkovszkij zenét és festészetet tanult, az arab nyelvvel foglalkozott, majd a Bányászati Intézet munkatársaként egy évet Szibériában töltött, később beiratkozott a Moszkvai Filmfőiskolára, ahol rendezői szakon végzett, már diplomamunkája éles vitákat váltott ki. A következő évben készítette el Vlagyimir Bogomolov kisregényéből Iván gyermekkora című filmjét, amellyel elnyerte a velencei Aranyoroszlán-díjat. Legismertebb filmjét 1966-ban fekete-fehérben forgatta: az Andrej Rubljov a 14. századi ikonfestő életéről szól, de a kommunista kultúrpolitika tetszését nem nyerte el, s évekig dobozban maradt. Csak 1969-ben vetítették le, külföldi nyomásra, a cannes-i filmfesztiválon, ahol különdíjat kapott.

A lengyel Stanislaw Lem Solaris című tudományos-fantasztikus regényét 1972-ben vitte filmvászonra, majd az önéletrajzi ihletésű, apja verseit is megszólaltató Tükörrel jelentkezett, de a kulturális vezetés elitistának minősítette, és forgalmazását lényegében megakadályozta.A Tükör betiltása után színházi rendezésbe fogott, a Hamletet állította színpadra. A filmhez visszatérve a sci-fi író testvérpár, Arkagyij és Borisz Sztrugackij Sztalker című kisregényét rendezte meg. Az első változat negatívjai, feltehetően parancsra, megsemmisültek, a rendező csak 1979-ben, szívinfarktusa után tudta befejezni művét.

Az 1980-tól gyakorlatilag Olaszországban dolgozó rendező, miután Nosztalgia című filmjének finanszírozásából a szovjet állami filmvállalat kiszállt, többé nem tért vissza a Szovjet­unióba. A Nosztalgiát 1983-ban mutatták be, alkotásával Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezői díjat. Londonban színre vitte Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját, majd Svédországban tartott előadásokat, s 1985-ben itt készítette el utolsó filmjét, az Áldozathozatalt.

Tarkovszkij 1986. december 29-én hunyt el Párizsban, ahol pravoszláv szertartás mellett az orosz temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírfelirata: „Az ember, aki meglátta az angyalt.” Ma is tartja magát a legenda, hogy a rendezőt a KGB gyilkolta meg. Életét naplója nyomán fia vitte filmre Mártírológia címen.