Kultúra

Hagyomány, tisztelgés és kísérletezés

John Cage, Ligeti György és Steve Reich ihlette az Amadinda ütőegyüttes legújabb saját darabját

Harmincöt év hangzásvilágának lenyomata és a huszadik század három kiemelkedő zeneszerzőjének motívumai szólalnak meg az Amadinda ütőegyüttes legújabb, Szeretett Mestereink című zeneművében. A két szerzővel, Holló Auréllal és Váczi Zoltánnal a múlt szombati, Zeneakadémáin tartott premier után beszélgettünk.

Amadinda
A Zeneakadémián tartott ősbemutatóval indította 35. évadát az Amadinda (Fotó: Papajcsik Péter)

Premierrel indult az Amadinda ütőegyüttes harmincötödik évada. A négytagú, Kossuth-díjas formáció – Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán és Váczi Zoltán – szombaton este tíztől a Concerto Budapest közreműködésével mutatta be Szeretett Mestereink című, legújabb darabját a Zeneakadémián Keller András vezényletével. A Holló Aurél és Váczi Zoltán komponálta mű a huszadik századi zene ütőhangszeres szempontból is megkerülhetetlen három óriása, John Cage, Ligeti György és Steve Reich előtt tiszteleg, akik mindhárman írtak darabot az Amadindának. A Holló–Váczi szerzőpáros 1996-ban határozta el, hogy létrehoznak egy ütőhangszeres darabokból álló sorozatot, amelynek elsődleges célja, hogy kapcsolatot teremtsen a tradicionális ütőhangszeres magaskultúrák és a huszadik század legkiemelkedőbb irányzatai között, azóta pedig számos szerzemény született kettejük munkája nyomán. A szerzők elárulták: új kompozíciójuk első tételének világára Cage és Ligeti gondolkodásmódja, harmadik tételére pedig Reich hatott – mindkettőt vonós, fafúvós és hárfa kísérettel képzelték el, míg a középső tételben csak a kvartett vesz részt.

Az új darab nem csak több résztvevőt igényel: a megszólaltatott hangszerek számát tekintve is talán a legszínesebb az együttes repertoárjában. Váczi Zoltán lapunknak elárulta: az elmúlt húsz-huszonöt év zeneszerzői kísérletezése mind ihletet adott a hangszereléshez. Olyan gazdag a hangszerparkunk, hogy egy-egy zenei gondolatra nagyon sokféle megoldást tudunk alkalmazni: szinte az utolsó pillanatig kísérleteztünk, és korántsem biztos, hogy minden úgy marad, ahogyan most elhangzott – hangsúlyozta. Holló Aurél hozzátette: most hallottuk először egyben és élőben mindazt, amit elgondoltunk, a darab azonban – mint bármely zenemű – minden előadással formálódik. A két zenész azt is kiemelte, fontos volt számukra, hogy a mű színes legyen, és minél többet megmutasson abból a hangzásvilágból, amely – többek közt a három szeretett mester nyomán – az elmúlt évtizedeket jellemezte. Az új darab a markáns tempójú, lüktető, erőteljes zenétől a tempótlan, szinte éteri hangzásokig széles palettát vonultatott fel.
A második tétel pedig, amelyben csak az Amadinda játszott, egy „ütőhangszeres gagparádé” benyomását keltette.

Az Amadinda harmincötödik évadának lesznek más érdekességei is: novemberben Szombathelyen lépnek fel, és természetesen idén is lesz szilveszteri koncert a Zeneakadémián. Márciusban előadják Steve Reich Drumming című, kilenc ütőhangszerre és három énekesre írt darabját. Az együttes alapításának harmincötödik évfordulójára tervezett ünnepi koncertet 2019. május 18-án rendezik meg a Zeneakadémián a Muzsikás együttes közreműködésével.