Háborús színház fogság idején

A kiállítás kurátora, Sipőcz Mariann lapunknak elmondta: nehéz elképzelnünk ma ezeket a táborokat, hiszen az első világháborús fogságban a lehetőségekhez képest próbálták megteremteni a polgári otthonok hangulatát. „Hét-nyolc ilyen táborról van tudomásunk, de ennél sokkal több olyan lehetett, ahol színházszerű programok voltak. Egymáshoz közel eső táborokban még vendégelőadásokra is meghívták egymást a színházak” – mondta. Az Első Magyar Frontszínház több mint egyéves működését – 1917. április–1918 nyara – megannyi fotó, grafika, plakát őrzi. A társulat bejárta az orosz, a szerb, az olasz és a román frontot, a „vándorlás” során készített fotóanyag színházi és hadtörténeti szempontból is érdekes.

A jövő szombaton nyíló tárlat meg­emlékezik a harcok szünetében rögtönzött, katonák által rendezett színielőadásokról is.

A szibériai magyar hadifoglyok által létrehozott, 1915 és 1922 között működő fogolyszínházak világa fotókon, grafikákon, kéziratokon, újságokon, plakátokon keresztül elevenedik meg, ezek között olyan páratlan ritkaságok is találhatók, mint a nyikolszki hadifoglyok kabaréjának nagyméretű, festett plakátjai vagy az egy példányban, kézírással készült Napkelet című szibériai magyar újság lapszámai, melyek Trojckoszavszkban és Verhnyeugyinszkban jelentek meg. A fogolyszínházak működését, színészeit és „színésznőit” bemutató dokumentumok jól tükrözik a magyar hadifoglyok küzdőképességét, találékonyságát, életszeretetének legyőzhetetlenségét.

Gondoltak a kiállítás szervezői azokra színészekre is, akik katonaként szolgálták a hazát, vagy a hátországban maradva jótékonysági akciókban való aktív részvétellel vették ki részüket a „nagy háborúból”.
A már korábban összegyűjtött és kiállított vándortárlat anyaga a Bajor Gizi Múzeumba kerül Zsámbékról, jövőre pedig a tervek szerint Miskolcra, a színészmúzeumba, valamint Dunaújvárosba és a budapesti Klebersberg Kultúrkúriába is elviszik a szervezők, és mindenütt egy-két hónapot „állomásozik” majd.