Háború és béke – Robert Capa szerint

Spanyol polgárháborús menekültek, normandiai partraszállás, kínai háborús tárgyalások: a magyar származású Robert Capa – eredeti nevén Friedmann Endre – már fiatalon híressé vált éles helyzetekben készült kultikus fotóival, amelyekből csaknem ötvenet most a Mai Manó Ház első és második emeleti kiállítóterében lehet megtekinteni. A Capától fennmaradt körülbelül háromezer eredeti fotográfiából E. Csorba Csilla művészettörténész és Kincses Károly fotótörténész válogatta ki azokat a felvételeket, amelyeket New Yorkban 2008-ban az International Center of Photography-ban mutattak be. Bár a fotók sok magyar és nemzetközi kiállításon szerepeltek már, így, együtt most láthatja először a nagyközönség. A kiállítást korabeli folyóiratok, a magyarországi Capa-gyűjtemény teljes anyagát bemutató slideshow és egy Capa életéről szóló, ötvenperces dokumentumfilm egészíti ki, amelyet Kékesi Attila készített.

„A világ legnagyobb háborús fotósa” – Stefan Lorant, a legendás képszerkesztő nevezte így –, azaz Robert Capa 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten. Apjának divatszabósága volt a belvárosban, és bár a gyermekek konzervatív nevelést kaptak, a későbbi fényképész – kortársaihoz hasonlóan – már kamaszként Kassák Lajos balos-progresszív szellemiségének befolyása alá került, majd Pécsi József műtermében megismerkedett a fotográfiával is. Érettségi után Berlinben tanult újságírást, ott egy barátja segítségével a Deutscher Photodienst (Dephot) fotóügynökségnél tudott elhelyezkedni mint kifutófiú és laboráns. Később Párizsba költözött, ahol már André Friedmann néven igyekezett érvényesülni. Első képriportját 1934-ben a Vu közölte le.

Ekkortól Robert Capaként dolgozott. A kiállítás Capa 1938-as Kínában készült fotóival kezdődik, ebben az évben Sanghaj bombázását és Hankow égését is végigfényképezte a japán megszállás alatt lévő országban. A tárlat a spanyol polgárháború képeivel folytatódik, az ott leszerelő nemzetközi brigádokról készített felvételeket. Képei a Life-ban, a Regardsban és a Picture Postban is lejöttek. „Két országban láttam százezreket így menekülni. Spanyolországban és Kínában. Borzasztó arra gondolnom, hogy olyan emberek, akik más országokban egyelőre békében élnek, egy napon ugyanerre a sorsa jutnak” – olvasható a képek alatt Richard Whelan és Cornell Capa Szemtől szemben című könyvének egyik részlete.
A terem egyik kiemelt képe az 1936-ban készült A milicista halála című fotográfia, amely a polgárháború egyik szimbólumává vált, és amely világhírűvé tette készítőjét. A felvételen Federico Borell Garcia látható, aki Cordóba mellett halt meg – egy rendőrségi szakértő szerint a fénykép alapján úgy tűnik, hogy a férfi összeesésekor már halott volt, amire az izmok ernyedtsége utal, Capa tehát a halál utáni pillanatot, az összeesés pillanatát kapta el a világ egyik leghíresebb fényképén. A tárlaton egy vitrinben meg is tekinthetők azok a korabeli fotóriportok, amelyeket Capa a Life és a Vu hasábjain tett közzé a spanyol polgárháborúról.

A kiállításon tunéziai fotók is szerepelnek, Capa 1943 tavaszán Észak-Afrikában kísérte haditudósítóként a 301. egység bombázóit. Amikor júniusban bevetették az ejtőernyős hadosztályt a szicíliai partraszálláskor, velük tartott. A fotós nem csak a háborút örökítette meg, számos felvételen láthatók szórakozó, kikapcsolódást kereső katonák, például azon a híressé vált képen is, amelyen brit katonák bokszmeccset néznek egy Észak-Afrikába tartó hajón. A legismertebb háborús felvételei 1944-ben készültek a D dayről, azaz a normandiai partraszállásról. Az első vonalban haladt a katonákkal együtt. A hatalmas emberáldozattal járó hadmozdulatot úgy tudta végigfényképezni, hogy elbújt egy kétéltű kilőtt roncsa mögött még a vízben, majd kameráját a kezében tartva a holttestek között kiúszott a partra. Capa később az amerikai hadsereggel vonult tovább Párizs felé, fotózva az útba eső városok felszabadulását. Chartres-ban, 1944. augusztus 18-án készítette el azt a képet, amelyet élete legjobb felvételének tartott, és amely szintén látható a tárlaton. A kollaboráns nő kiűzése egy kopaszra nyírt francia nőt ábrázol, aki egy német katonától született csecsemőjével a karjában vonul az őt gúnyolók között. „Azokhoz lenni a legközelebb, akik vívják a háborút, nem pedig a háborúhoz” – olvasható a kép alatt a Capa-idézet.

A kiállításon szerepelnek a fotós Szovjetunióban készített felvételei is, 1947-ben John Steinbeck társaságában indult oda. Az utazásról, amely Moszkván és Sztálingrádon keresztül Grúzián át a Fekete-tengerig, majd Ukrajnáig tartott, Steinbecknek Orosz napló címmel jelent meg könyve Capa fotóival.
Egy évvel később a fotós Magyarországra is ellátogatott, megörökítette a háborúból épp csak éledező ország mindennapjait és a kommunista hatalomátvétel pillanatait.

A tárlat utolsó fotója az a felvétel, amelyet közvetlenül a halála előtt készített, Vietnamban – 1954-ben a Life kérte fel, hogy tudósítson a francia gyarmati háborúról. A bevetés előtt álló katonákat fényképezte, amikor egy gátoldalba telepített aknára lépett.

---

Pillanatnyi forgatókönyv

Augusztus 28-ig látható Pillanatnyi Forgatókönyv III. címmel a Mai Manó Házban az a kiállítás, amely harmadik alkalommal valósul meg az intézményben és amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem film és média szakos diákjainak műveit fogadja be. Az idei hívószó – Képregény – tágabb teret biztosít az előző évek elvont témaköreihez képest: a kiállításon szereplő filmes kísérletek jelentős része a képsorozatok és a szöveges kontextus viszonyrendszerét vizsgálja a hagyományos képregényes forma kereteit feszegetve. A képregény műfaja sokféleképpen inspirálta a filmművészethez kötődő fiatal alkotókat: politikai hangvételű ismeretterjesztő képregényújság, mozgatható képregény-installáció, a történetmesélés és szociofotó interaktív lehetőségeit kiaknázó családi album, szerelmi pamflet-fanzine és szerzői fotósorozatok, fotótriptichonok, comic stripek várják az érdeklődőket a Mai Manó Ház félemeletén. A kurátorok Füri Katalin és Csizek Gabriella.