Gyógyulás- és megigazulástörténet

Pósa Zoltán 2010-ben kezdte el írni a Seminoma, avagy a kórház a város közepén című kétkötetes regényét, amely huszonöt évvel azelőtti, hererákból való felépülésének története. Ennek egyik oka az volt, amint lapunknak elmondta a szerző, hogy hosszú szenvedésre az ember nem szívesen tekint vissza, de nem is nagyon számított arra, hogy még a rendszerváltás előtt megjelenik a kötet. „Olyan fiatal voltam, amikor a gyilkos kór megtámadta a szervezetemet. Az ember nem nagyon gondol arra, hogy vele is megtörténhet, amiről addig csak hallott. Sokunkhoz hasonlóan én is úgy véltem, hogy ilyen csak másokkal eshet meg” – fogalmazott.

A szerző a kórházi időszak alatt folyamatosan írta az élményeit, orvosa viccesen meg is kérdezte tőle, hogy „a műtét alatt is jegyzetelni szándékszik?”

„Ebben a kétkötetes regényben az események hű leírására törekedtem, sok esetben a mély naturalizmustól sem riadtam vissza, de fontos volt számomra, hogy a szórakoztató, olykor pajzán pillanatok is megjelenjenek az írásban. Amikor az ember ki van szolgáltatva egy helyzetnek, főként egy halálos betegségnek, ami ellen nem tehet semmit, akkor a humor nagyon nagy megtartó erő. Ezt bizonyítják a dialógusok és az őszinte gondolatok” – fűzte hozzá.

De, mint mondja, a legfőbb dolog az, hogy amibe az ember nem hal bele, az a javára válik. A szerző mélyen vallásos, és az örökölt hit mellett a megszenvedett hit erejében vagy ha lehet úgy fogalmazni, a magasabb minőségében bízik – úgy véli, hogy a megszenvedett hittel a sajátjává vált az addig „hagyományokból rárakódott istenhit”. Megfogalmazása szerint hiszi, hogy Isten angyalai, mielőtt prófétává teszik az embert, „kiégetik a benne rejlő ördögit”.

A regény főhőse arra döbben rá, hogy Isten választott embere bárki lehet, mert a legfőbb dolog az elhivatottság, ami nem jár együtt feltétlenül egyéb talentumokkal, a legegyszerűbb ember is lehet kiválasztott – mutatott rá.

A kétkötetes írás második része a lábadozás története állandó visszaesésekkel, a második műtét eredménye után pedig a teljes gyógyulás reményével. „Úgy gondolom, a regény üzenete az is, hogy minden gödörből ki lehet mászni. Sőt, a mélypontok újjáformálják, átlényegítik az embert” – hangsúlyozta az író.