Gyarmathy Tihamér-tárlat Pécsett

A száz évvel ezelőtt a baranyai megyeszékhelyen született Gyarmathy Tihamér a 20. századi magyar nonfiguratív festészet 1940-es években fellépő derékhadának egyik legfiatalabbja, majd az új évezredre már egyik utolsó élő klasszikusa volt. A festőművész a Kaposvárott született, ám szintén Pécsett élő Martyn Ferenccel együtt részt vett az Európai Iskola néven 1945-ben szerveződő modern művészeti csoportosulás munkájában, alapítója lett az abból kivált Elvont Művészek Csoportjának, valamint résztvevője a Réalités Nouvelles 1947-ben Párizsban megrendezett első nemzetközi kiállításának.

Gyarmathy a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, Vaszary János volt a mestere. Olasz és francia, majd német tanulmányai alatt ismerte meg Piet Mondrian, Hans Arp és André Breton művészetét, akikkel barátságot is kötött. Első önálló kiállítása Párizsban volt 1938-ban.

Hazatérve mint a kor progresszív alkotóinak mindegyike, kapcsolatba került Kassák Lajossal, 1945-ben pedig az Európai Iskola egyik alapítója lett.

A képzőművészeti csoportosulás 1945. október 13-án alakult, az alapítók közt ott volt Kassák Lajos, az alapítókhoz pedig mások mellett Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bokros Birman Dezső, Egry József, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vilt Tibor és Rozsda Endre is csatlakozott, a társaság szellemi erőterében pedig ott volt Hamvas Béla és Szentkuthy Miklós is. Ebből a csoportból vált ki 1946-ban a nonfiguratív Dunavölgyi Avantgárdok, majd az Elvont Művészek Csoportja.

Gyarmathynak 1947-ben még kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot, az iskola kénytelen volt beszüntetni tevékenységét, nem kapott több kiállítási lehetőséget. Több mint húsz éven keresztül fizikai, majd műszaki munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa, ám a nyilvánosságtól elzárva tovább festett, és fotogramokat, kísérleti filmet és fémplasztikákat is készített. Fellépő betegsége miatt végül nyugdíjazták, ekkortól ismét festhetett. A hatvanas évektől újra kiállíthatott, 1968 februárjában az Iparterv-kiállítások sorozatát bevezető avantgárd kiállítás egyik részvevője volt. Pécs városának 1987-ben százhúsz művét adta át, 1990-ben Kossuth-díjat kapott. Gyarmathy alapító tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, később a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.

Az alkotó művei a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a párizsi Centre Pompidou, valamint a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében is megtalálhatók. Utóbbinak Gyarmathy 1985-ben több mint százharminc műből álló válogatott életmű-keresztmetszetet adományozott. A távirati iroda tájékoztatása szerint a múzeum munkatársai ebből a kollekcióból, más közgyűjtemények és a legrangosabb magángyűjtemények anyagaiból állították össze a tárlatot, amelynek első fejezete a Káptalan utcai Múzeum Galériában, a második a Modern Magyar Képtárban tekinthető meg.