Fotóalapú digitális kép a központban

Nonfiguratív kisplasztikák, amelyek bár valóságelemekből táplálkoznak, mégis absztraktak, nagy ívek és különféle geometriai formák jellemzik a szobrokat, aztán átlépünk a másik terembe, és mintha egy modern templombelsőben találnánk magunkat, hatalmas méretű fekete-fehér fényképeken olyan témák kerülnek terítékre meglehetősen monumentális tálalásban, mint az utolsó vacsora vagy a teremtés. A korábbi bronzplasztikák világára nem is emlékeztetnek, pedig ugyanazon a tárlaton vagyunk és ugyannak az alkotónak a műveit látjuk.

„Csíkvári Péterrel körülbelül három éve kezdtünk el tervezgetni egy retrospektív kiállítást, amely a hatvanadik születésnapja körül rendeztünk volna meg. Egy ilyen évforduló általában jó alkalmat nyújt a visszatekintésre, rendszerezésre. Mivel munkásságának kiemelkedő részét alkotják a „fotóalapú digitális képek”, ezek képezték volna a tárlat gerincét, és szerettük volna ezt az összeállítást külföldön is bemutatni. Csíkvári képei nem hagyományos fényképek, nem hagyományos grafikák és nem számítógépes rajzok, érdemes azonban elgondolkozni, mennyiben ötvözik e három műfaj lehetőségeit” – mondja Csillag Katalin, a kiállítás kurátora. Ám a terveikbe az élet közbeszólt, Csíkvári Péter végül nem élhette meg a hatvanadik születésnapját, így már nem volt módjuk együtt részletesen kidolgozni ennek a tárlatnak az összeállítását.
„A 2014-es fotóhónaphoz kapcsolódó kiállításaink sorában mindenképpen szerettem volna bemutatni egy válogatást a közönségnek ebből a ritkán látható, alkalmanként kiállított, különleges anyagból.
Természetesen változtatni kellett a koncepción. A fő hangsúly továbbra is a fotóalapú digitális képeken van, hiszen munkásságának kiemelkedő fejezete ez a majdnem két évtized. A középső teremben ezekből láthatunk válogatást. Jeleztük azonban az első teremben azt az utat is, amelyet a fiatal szobrász tett meg a maga műfajváltásáig. Korai rajzaiból is látható egy válogatás, négy kisplasztikáját is kiállítottuk, továbbá érmeiből, éremterveiből egy összeállítást és a Szekszárdi Forma Symposion néhány dokumentumát. A szekszárdi művésztelepi munka végigkísérte szobrászi munkásságát, és két köztéri alkotását is felállították Szekszárdon. Az egyik a Camera obscura (amely akár jelezheti is a képalkotás, a fényképalkotás iránti érdeklődést), a másik pedig az ő koncepciója alapján a Forma Symposion tagjaival közösen készített Millenniumi kapu. A kiállított nyomatok és a szoborrészletekről készített felvételei már mutatják a soron következő lépéseket: a digitális fényképezés fogásainak minél tökéletesebb elsajátítását és a lefotografált valóságelemek beépülését a grafikák terébe. A harmadik teremben Csíkvári Péter újabb arcával találkozhatunk: kisfilmjeiből, videoinstallációiból látható válogatás. A filmtekercsek, családi képek, műtárgyfotók jelzik, milyen fontos a későbbi kutatás számára akár az életrajzi az adatok, képek, akár az alkotómunkához köthető felvételek megőrzése, feldolgozása” – mondja el a szakember, majd mint hozzáteszi, Csíkvári a számítógép adta lehetőségek kihasználásában a képzőművészet terén ugyancsak az élen járt: hosszú évekig vezette a számítógépes grafikai művésztelepet Hódmezővásárhelyen, majd Kecskeméten. 1996-ban, amikor itthon még a számítógépes grafika nem volt általánosan elterjedt, a budapesti Vigadó Galériában bemutatott, sajátos eljárásával készített képsorozatát meghívták a 3. Grazi Fototriennáléra, ahol nagy sikert aratott. Ezen a vonalon haladt tovább, jól érzékelhető a kiállított nagyméretű képeken is a szobrászi múlt, a szobrászi látásmód és térhasználat és az európai grafika legjobb hagyományainak magas szintű ismerete és alkalmazása. Képein három dimenzióban gondolkozik, elég csak megnéznünk a valóságelemek egymás mellé helyezését, viszonyát, a drapériák, a testrészek vagy akár a gyümölcsök megformálását. Az újszerűséget erősen ötvözi az európai művészet, a késő reneszánsz és a barokk elemeivel.

„Az igen magas szakmai színvonalú képek egy kicsit melankolikus világba vezetnek el. Az európai művészet évezredes témái – teremtés, Káin és Ábel, Zsuzsanna története, az utolsó vacsora, a húsvétot megelőző események – sajátos szemszögből láttatják velünk az ismert eseményeket, csakúgy mint a Róma bukása vagy a Tisztelet Caravaggiónak című kép. Csíkvári világán keresztül szemlélve állunk most szemben az ismert témák egyéni megfogalmazásával. Az életnek azok az alapkérdései foglalkoztatták, amelyek minden nagy világvallás alapkérdései is, bár tematikailag elsősorban az európai keresztény kultúrkörhöz kötődnek az itt látható munkái” – magyarázza Csillag Katalin.