„Fontos lenne, ha kulturális identitásunk nem tévesztene szerepet"

Mintegy kilencven nemzet vállalta vállalta az idén, hogy saját kiállítást mutat be a biennálén, ahol a magyarok jelenléte az 1895-ös kezdetek óta folyamatos - emlékeztetett megnyitó beszédében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, hozzátéve: a magyar pavilon 1909-ben épült fel, az akkori innováció legmagasabb szintjét jelentő Zsolnay-kerámiákkal díszítve.

A magyar innováció, az új iránti vágy, a kreatív iparban vállalt 20. század eleji szerep remélhetőleg a 21. században is lendületet ad a művészek számára - jegyezte meg.

Az államtitkár kiemelte, hogy a következő hónapokban nagy találkozások történhetnek a sztárkurátorok, a művészek, kritikusok és a nagyközönség között. Fontos kérdés, hogy a magyar installáció hogyan találja meg hozzájuk az utat, hiszen a kortárs képzőművészet pusztán a nemzetközi kontextusban értelmezhető - hívta fel a figyelmet.

"Bízunk benne, hogy az a vállalás, amelyet a művész és a kurátor ide álmodott, a Fenntartható identitás erős üzenetként fogalmazódik meg a közönség irányába" - közölte, hozzáfűzve, hogy a projekt üzenete mindannyiunk életében fontos asszociációkat kelt: saját identitásunk, tradícióink megőrzése és újragondolása kiemelt feladata a mai világnak.

Balatoni Monika, a magyar kiállítás nemzeti biztosa elmondta, hogy a Fenntartható identitás című projekt egy furcsa, játékos, egymáshoz nehezen kapcsolható szóösszetétellel egy hasonló térbe vezeti a látogatót, és számos gondolati elemet nem direkt üzenetekkel közvetít.

A biztos figyelmeztetett: ez a gondolat nem csak játékos felvetés, hiszen a képzőművészetnek amúgy is kurrens témája az identitás vizsgálata.

"Fontos lenne, ha Magyarországon végre meglelnénk nemzeti identitásunk egészséges egyensúlyát, valamint kulturális identitásunk nem tévesztene szerepet. Hogy a magyar képzőművészet szekértáborainak identitása, esetleg annak keresése, vagy a tagadás fenntartható-e" - fogalmazott Balatoni Monika, aki szerint a magyar kiállítás a Cseke-Germán páros által talál nem direkt formát a felvetésre.

A térinstalláció fő eleme hosszú fóliacsövek rendszere, amelyben ventilátorok fehér golyókat mozgatnak. Az áttetsző csövekben ide-oda mozgó fehér golyók a kollektív és individuális identitásformálásokra hívják fel a figyelmet. Az installáció része egy nagyméretű, folyamatosan felfújódó és leeresztő, áttetsző fóliapárna, amelynek lélegzést imitáló pulzálása az éltető mozgásra utal.

A látogatók nagy, fekete táblákra krétával saját gondolataikat is felírhatják, a kiállítás végén pedig képeslapok, valamint egy iPadre fejlesztett applikáció segítségével bárhova elküldhetik gondolataikat, üzeneteiket vagy akár a kiállításon készült szelfijüket is.

A biennále központi tere a Giardini park, ahol az 1909-ben szecessziós stílusban emelt magyar pavilon is található, míg az egykor a velencei flotta műhelyeinek otthont adó Arsenale műemléki csarnokai huszonkilenc rendezvényt fogadnak be. Az egyedülálló hangulatú szabadtéri és zárt terek 100 ezer négyzetméteren kínálnak látnivalókat a Biennále november 22-i zárásáig.