Kultúra
Földi létünk célja a tökéletesedés
Az Árnyország című abszurd dráma Dér András rendezésében látható
„William Nicholson brit író műve halk, csendes emberi történetében két rendkívüli ember találkozását meséli el. C. S. Lewis, a megcsontosodott angol professzor az egyetem, az agglegényélet és az áporodott, viktoriánus családi fészek háromszögébe temetkezve él. Akkor fordul ki sarkaiból világa, amikor megismeri Joy Davidmant, az amerikai zsidó, volt kommunista asszonyt. Környezetük egyhangú rosszallása és cinizmusa ellenére kapcsolatuk egymás vállalásáról, megértéséről és összetartozásáról szól. A darabnak a »szentimentális abszurd« alcímet adtam, mert miközben súlyos létkérdésekről szól, nagyon könnyed és játékos a hangvétele. Drámánk egyik központi gondolata, hogy a megtért ember nagy szenvedéseken megy keresztül, ezért sokat tud a világról” – mondta Dér András rendező egy régi interjúban Szederkényi Évának, még az első, Uránia filmszínházba szorult bemutató előtt.
Most jött el az ideje annak, hogy két igazi játszóhely: a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház összefogásával szembesüljünk azzal, miféle világban élünk, s azzal is, hogy hogyan. Maga a történet egyszerű: Lewis, az Oxfordban élő és író levelet kap egy amerikai olvasójától, aki bátor asszony lévén, kisfiával együtt átrepüli az óceánt, hogy személyesen is találkozhasson kedvenc szerzőjével. Jól megértik egymást, ritka szellemi közösségben élik át az együtt töltött órákat, de beüt a sorshiba: az asszony levélben értesül férje válási szándékáról, kisfiával magára marad. Amerikából Oxfordba költözik, névházassággal honosíttatja magát, s lesz az író lelki társa.
A megrögzött agglegény mind többször találkozik az amerikai asszonnyal, akinek csak jogilag férje, Isten színe előtt még nem tekinti magát annak. Ám beüt a baj, az asszony súlyos beteg lesz, leesik a lábáról, ágynak dől, menthetetlen kórja miatt van ideje eltöprengniük az élet értelméről, Isten szándékairól. A névházasságból valódi szerelem lesz köztük, „igazából” is összeházasodnak, az asszony kisfia már az íróé is lesz egy kicsit, az átmeneti javulás arra ösztönzi őket, hogy nászútra menjenek. De ez csak rövid közjáték lesz a közös életükben, az asszony meghal, itt hagyja e földi árnyékvilágot és fiát az özveggyé lett írónak. A rendező által szentimentális abszurdnak nevezett darab szerzője makacsul hisz abban, hogy földi létünk során csak a tökéletesedés lehet Isten szándéka velünk, s aki hisz ebben, az nem hal meg igazán, csak átlép egy valódibb világba, a boldog feltámadás reménysége alatt.
Rátóti Zoltán Lewis, az író szerepében hittérítőként van jelen: még fel sem megy a függöny, már szuggesztív erővel és természetes hitelességgel készíti fel a nézőket, mire is számíthatnak ezen az estén. Mikor felmegy a függöny, láthatjuk dolgozószobáját, vele élő bátyját, Warnie-it, aki az újságjai mögül nézi a világot, melyben általában soha nem történik semmi, ami őt igazán érdekelné. (Hunyadkürti György rezignált, faarccal is szuggesztív, mélyről megélt, emlékezetes alakítása.) Íróként sikeres ugyan Lewis, de munkássága már csak üzem, igazi dolga Istennel és az asszonnyal van, akit vendégként Tóth Auguszta alakít. Nehéz feladata van, szerepe elég hálátlan, nőiességét háttérbe kell hogy szorítsa, fizikailag alig szabad jelen lennie.
Hibátlanok a további szereplők is, az írót sűrűn látogató Nyári Oszkár és Zalányi Gyula adják, hitelesen. Ez az előadás a kaposvári nézőké, de jövőre jelen lesz a fővárosi Nemzeti Színházban is a közös produkció.
Most jött el az ideje annak, hogy két igazi játszóhely: a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház összefogásával szembesüljünk azzal, miféle világban élünk, s azzal is, hogy hogyan. Maga a történet egyszerű: Lewis, az Oxfordban élő és író levelet kap egy amerikai olvasójától, aki bátor asszony lévén, kisfiával együtt átrepüli az óceánt, hogy személyesen is találkozhasson kedvenc szerzőjével. Jól megértik egymást, ritka szellemi közösségben élik át az együtt töltött órákat, de beüt a sorshiba: az asszony levélben értesül férje válási szándékáról, kisfiával magára marad. Amerikából Oxfordba költözik, névházassággal honosíttatja magát, s lesz az író lelki társa.
A megrögzött agglegény mind többször találkozik az amerikai asszonnyal, akinek csak jogilag férje, Isten színe előtt még nem tekinti magát annak. Ám beüt a baj, az asszony súlyos beteg lesz, leesik a lábáról, ágynak dől, menthetetlen kórja miatt van ideje eltöprengniük az élet értelméről, Isten szándékairól. A névházasságból valódi szerelem lesz köztük, „igazából” is összeházasodnak, az asszony kisfia már az íróé is lesz egy kicsit, az átmeneti javulás arra ösztönzi őket, hogy nászútra menjenek. De ez csak rövid közjáték lesz a közös életükben, az asszony meghal, itt hagyja e földi árnyékvilágot és fiát az özveggyé lett írónak. A rendező által szentimentális abszurdnak nevezett darab szerzője makacsul hisz abban, hogy földi létünk során csak a tökéletesedés lehet Isten szándéka velünk, s aki hisz ebben, az nem hal meg igazán, csak átlép egy valódibb világba, a boldog feltámadás reménysége alatt.
Rátóti Zoltán Lewis, az író szerepében hittérítőként van jelen: még fel sem megy a függöny, már szuggesztív erővel és természetes hitelességgel készíti fel a nézőket, mire is számíthatnak ezen az estén. Mikor felmegy a függöny, láthatjuk dolgozószobáját, vele élő bátyját, Warnie-it, aki az újságjai mögül nézi a világot, melyben általában soha nem történik semmi, ami őt igazán érdekelné. (Hunyadkürti György rezignált, faarccal is szuggesztív, mélyről megélt, emlékezetes alakítása.) Íróként sikeres ugyan Lewis, de munkássága már csak üzem, igazi dolga Istennel és az asszonnyal van, akit vendégként Tóth Auguszta alakít. Nehéz feladata van, szerepe elég hálátlan, nőiességét háttérbe kell hogy szorítsa, fizikailag alig szabad jelen lennie.
Hibátlanok a további szereplők is, az írót sűrűn látogató Nyári Oszkár és Zalányi Gyula adják, hitelesen. Ez az előadás a kaposvári nézőké, de jövőre jelen lesz a fővárosi Nemzeti Színházban is a közös produkció.