Kultúra

Fókuszban az eddig ismeretlen hősök

Pátosz helyett a fiatalokat szólítanák meg 1956 hatvanadik évfordulóján

A pesti srácok névtelen hősei állnak az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára rendezett emlékév középpontjában – mondta lapunknak Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója.

Tallai Gábor 20160406
Tallai Gábor: Az új nemzedék önjáró, a figyelmét kell felkelteni (Fotó: Varga Imre)

Az igazgató reméli, rendezvényeikkel sok fiatalt sikerül elérniük, mert úgy véli, kicsit megcsontosodott, fekete-fehér politikai pátosz lengi körül a forradalmat. Azt is elmondta, hogy az emlékév folyamán bemutatják az ötvenhatos cigány hősöket, valamint a korszak kiemelkedő sportolóit, sporteseményeit, és multimédiás oktatási segédanyagot is terveznek.

– Milyen kört kíván elérni az 1956-os emlékbizottság a forradalom hatvanadik évfordulójára kiírt hat pályázattal?

– Egyszerű, könnyen átlátható formát dolgoztunk ki és töltöttünk fel a Magyarforradalom1956.hu oldalra. Civil egyesületek, magánemberek, önkormányzatok, iskolák, államigazgatási szervek, egyházi háttérintézmények egyaránt pályázhatnak. Lehetőségük nyílik irodalmi alkotások, tudományos és ismeretterjesztő kötetek, dokumentumfilmek és forgatókönyvek létrehozására, kulturális rendezvények szervezésére. A legfia- talabbakat pedig a Romkocsma elnevezésű pályázattal célozzuk meg, a budapesti belvárosban igen népszerű szórakozóhelyeket arra inspiráljuk, hogy készítsenek ötvenhatos dekorációkat, szervezzenek műsorokat, ahol megmutatnak valamit a hazai és külföldi fiataloknak abból, ami hatvan évvel ezelőtt történt.

– Lesz valamilyen fókuszpontjuk a megemlékezéseknek?

– Eddig még soha nem mondtunk köszönetet a névtelen hősöknek. Sokat beszéltünk Nagy Imréről vagy Maléter Pálról, de mikor beszéltünk a pesti srácokról? A gyűjtőfogalom mögött nevek, arcok, sorsok, történetek vannak. Ebben az évben ezeket a névtelen hősöket szeretnénk a középpontba állítani, elhelyezni őket közös tudatunkban.

– Hogyan lehetséges ezt elérni?

– Az egyik pályázat segítségével Büszkeségpontokat lehet létrehozni. Minden település lehetőséget kap arra, hogy bemutassa saját hőseit, akik példaképek lehetnek. Olyanokat ismerhetünk meg, akikről semmilyen iskolai tankönyvben nem lehet olvasni, és akikről a történészek nagy része sem hallott. Nem véletlen, hogy Áder János államfő az emlékévet nem Budapesten, hanem Békéssámsonban nyitotta meg, amely egyike a Büszkeségpontjainknak. Húsz fiatal röplapozott itt az ötvenes években, elkapták őket, és összesen száznyolcvanhat évet róttak ki rájuk. Az ország számos pontján találni példát hasonló ellenállásra, a magyarok foggal-körömmel harcoltak a kommunizmus ellen.

– Említette, hogy a fiatalokat is megszólítanák. Miként lehet közelebb vinni hozzájuk a forradalmat?

– Ez a nemzedék önjáró, a figyelem felkeltésére sokszor csupán egy jó mondatra, egy beszédes fotóra vagy lenyűgöző dekorációra van szükség. A fiatalok ha valami iránt érdeklődnek, akkor előveszik a telefont és utánaolvasnak. Ha egy kiállítás megszólítja őket, akkor elkezdenek kérdezni, ott maradnak még egy órát. Tervezünk egy multimédiás oktatási segédanyagot is, amely már a huszonegyedik század nyelvén mondja el a történteket, és amellyel jó lenne minél több erre nyitott tanárt megismertetni. Egyfajta fekete-fehér politikai pátosz veszi körül az ötvenhatos forradalmat, a kép valahogy megcsontosodott. Szeretnénk kiszabadítani a szorításból, újra színessé tenni, megmutatni, hogy a szereplői hús-vér emberek voltak. Egyébként úgy vélem, a történelemkönyveket is a diákok számára befogadhatóan kellene megírni, csodálatos lenne az egész huszadik századot ilyen formában feldolgozni.

– A pályázatok mellett milyen programokkal készülnek?

– Számos látványos központi rendezvényt hívunk életre. Október 23. és november 4. között fényfestéssel vetítjük vissza különböző budapesti és vidéki házakra az ötvenhatos homlokzatukat. Azt is tervezzük, hogy tűzfalakra fiatal művészek ötvenhatos hősöket festenek majd. Az október 23-i, Kossuth téri ünnepséggel pedig az a cél, hogy ne csak mi, magyarok vegyünk részt rajta. A Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségével szeretnénk felkutatni azokat az embereket és hozzátartozóikat, akik ötvenhatban befogadták azt a kétszázezer magyart, aki kénytelen volt elhagyni az országot.

– A Terror Házában is készülnek újabb időszaki tárlattal?

– Igen. Erről most csak annyit árulhatok el, hogy az egyik legújabb és legérdekesebb kortárs technológiával valósítjuk meg. És van még egy nagyon izgalmas tervünk: az ötvenes évek diktatúrájában a nemzeti érzés megélésének egyetlen tere maradt: a sportesemények, ahol nyugodt szívvel lehetett kiabálni, hogy „hajrá, magyarok!” Olyan időszaki kiállítást rendezünk erről, amelyen bemutatjuk a korszak nagy versenyzőit, és a legkorszerűbb technológiával virtuális valóságban élhetjük újra sportsikereinket, például a londoni 6–3-as meccset. Ezt megelőzve, már a héten, április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon is lesz egy kampányunk. Több helyszínen szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a cigány hőseinkre, akikről nem is tudjuk, milyen áldozatot vállaltak ötvenhatban. Az emlékév pedig nem zárul le az idén, egészen a jövő nyárig tart: június 16., Nagy Imre és mártírtársai újratemetése jelöli ki a végpontot.