„Fogalmunk sem volt, mi történik”

– A fontos jubileumok, kerek évfordulók alkalmával gyakran kerülnek elő rég nem játszott dalok is a zenekarok történetéből, régmúltjából. Hogyan állt össze a Tankcsapda alkalmi turnéjának programja?
– Az egyik fontos szempontunk az volt, hogy a megszokottól eltérő, nem standard turnéprogrammal koncertezzünk. Tehát ezúttal nem állítottunk össze egy nagyjából huszonöt dalból álló műsort, amit estéről estére eljátszunk, hanem, mivel ez egy jubileumi sorozat – és nincs is túlságosan sok koncertje, hiszen egész nyáron mindössze hét fellépésből áll –, a legfontosabb dalainkat legalább egyszer, legalább egy koncerten előadjuk. Így hát estéről estére, ha nem is gyökeresen más műsort, de minden egyes koncerten egy alaposan felfrissített, átértelmezett programot hallhat a közönség.

– Ezen belül minden bizonnyal megvannak azok a kulcspontok, a „kötelező tételek”, amelyek már csak a közönség elvárása miatt sem nem maradhatnak ki egy-egy Tankcsapda-koncert műsorából.
– Természetesen van néhány olyan dal, ami egy ilyen jubileumi, egyfajta összefoglaló jellegű koncert esetében értelemszerűen nem hagyható ki. Van a zenekarnak legalább egy tucatnyi olyan száma, amelyik meghatározza a Tankcsapda népszerűségét, főleg azokban a körökben, amelyekben az együttest és a munkásságát nem ismerik mélyebben, hanem inkább csak a slágereket. Így aztán értelemszerűen az olyan dalok, mint a Mennyország Tourist vagy az Ez az a ház (itt élek) nyilvánvalóan nem hagyható ki a jubileumi műsorból.

– A nagy jubileumok esztendeje az idei. Száz éve kezdődött az első világháború, huszonöt esztendeje omlott le a berlini fal, de negyed évszázados a rendszerváltás is. A Tankcsapda is a huszonöt éves jubileumi turnéján jár, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az együttes egyidős a rendszerváltozással. Jelent ez valamit a zenekar számára?
– Nyolcvankilencben kezdtünk zenélni, valamikor az év közepén, de különböző okok miatt úgy alakult, hogy a zenekar hivatalos születésnapja október tizennegyedike lett. Ha az emlékeim nem csalnak, ez csak kilenc nappal tér el attól a naptól, október 23-ától, amikor a korábbi népköztársaság után kikiáltották a harmadik magyar köztársaságot. Tehát valóban, a Tankcsapda majdnem napra pontosan egyidős a rendszerváltással. Nyilvánvalóan ebben nem volt semmiféle szándékosság, őszintén szólva fogalmunk sem volt akkoriban, hogy mi történik körülöttünk.

–   Hány évesek voltak akkor?
–   Én akkor szereltem le a katonaságtól, huszonegy éves voltam. Nem azért nem volt fogalmunk arról, hogy mi történik körülöttünk, mert hülyék voltunk, vagy nem fogtuk volna föl az események jelentőségét, sokkal inkább azért nem, mert teljesen lekötöttek bennünket a saját kis dolgaink.
Természetesen örültünk annak, hogy valamiféle változások mentek végbe a társadalomban, de nem ezzel foglalkoztunk elsősorban. Sokkal inkább azzal, hogy gitározzunk, hogy mindig szerezzünk valahonnan sört, mert nem volt rá pénzünk. Részünkről nem volt semmi tudatosság az időzítésben, de kétségtelen, hogy a zenekar népszerűségéhez sokat adott az a felfokozott hangulat, amit a rendszerváltozás körüli időszak hozott magával. 1989 végén, de még 1990-ben és 1991-ben is, a hirtelen ránk tört szabadság együtt járt azzal, hogy az emberek hirtelen sokkal nyitottabbakká váltak, és kíváncsiak lettek új dolgokra. A zenekar is megtestesítette ezt, hiszen az addigi konvenciókhoz képest egy friss szellemiséget hozott.

– Fogékonyabbá váltak arra a zenére is, amit a Tankcsapda játszott?
– Egészen biztosan. Másrészt pedig eltűntek az addigi korlátok, amelyek egy-egy zenekar életét időnként megnehezítették. Elég, ha csak a hanglemezgyártás monopolhelyzetére célzok, vagy ha a korabeli sanzonbizottságot említem, amelyik megmondta, hogy mit lehet elénekelni és mit nem. Amikor a Tankcsapda megalakult, ezek a dolgok – gyakorlatilag ugyanakkor – egy csapásra megszűntek. Igazából akarva-akaratlanul is belecsöppentünk egy olyan helyzetbe, amelyik mindenféle szempontból kedvező volt számunkra. Ezt akkor persze nem tudtuk így megfogalmazni, utólag visszatekintve azonban nyilvánvaló.

– A zenekar tagjai azonban még a rendszerváltozás előtti időkben nőttek fel, tehát azt is volt alkalmuk megtapasztalni a hétköznapi életben.
– Ez kétségtelenül így van, hiszen például én is már katonaviselt „férfiember” voltam, amikor mindez történt. De mi a rendszerváltásnak elsősorban nem a politikai oldalával foglalkoztunk, sokkal inkább azzal, hogy végre nyugodtan lehetett tenni, mondani, csinálni bármit, amit az ember szeretett volna, és amivel nem bántott másokat.

– A megváltozott rendszer azonban újabb, mindaddig nem ismert akadályokat is hozott, még ha más jellegűeket is. Ilyen a kiadókkal való viaskodás és minden, ami ezzel jár…
– Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit tudnék javasolni a most induló zenekaroknak, illetve, mennyivel könnyebb vagy nehezebb manapság érvényesülni. Az a helyzet, hogy természetesen ebben az időszakban is voltak nehézségek, nem lett egy csapásra minden szép és jó, de azoknak a nehezítő tényezőknek, amelyek korábban jellemzők voltak, jó része eltűnt. Ezzel együtt azonban egy új, nehezített pályán mozogtunk, hiszen elkezdtek szaporodni a lemezkiadók, és rengeteg zenekar alakult ebben az időszakban. Mindenki helyet keresett magának. Ma is így van ez: az élet minden területén vannak új kihívások, vannak olyanok, amelyeket az ember könnyedén átlép, de mindig vannak újabb és újabb akadályok, amelyeket le kell küzdenie.

– Mondhatjuk, hogy lényegében egy légüres térben jelent meg a Tankcsapda?
– Talán igen. A rendszerváltással együtt alakultunk, és kétségtelen, hogy az első két-három évben minden vagylagos volt, minden esetleges. A koncertszervezés is, a pénzügyi dolgok is. Ez a zavarosban halászás időszaka volt, amikor még nem alakultak ki az egyértelmű, és jól meghatározható platformok és vonalak, és mindenki úgy csinálta a dolgát – értelemszerűen mi is, mint zenekar –, ahogy jónak gondolta.

– Gondolták akkoriban, hogy megér a zenekar huszonöt évet?
– Nem gondoltuk, de nem is foglalkoztunk ezzel. Háromtagú, vidéki punk rock-bandaként sokkal egyszerűbb srácok voltunk mi annál, semmint, hogy azon gondolkodtunk volna, hogy a zenekar tíz, húsz, vagy harminc évig létezhet-e. Örültünk, ha tudtunk koncertezni, ha valahova meghívtak bennünket, s örültünk annak is, ha azt a néhány tucat plakátot, amit az első időszakban még kézzel rajzoltunk, kiragaszthattuk a falakra. Örültünk persze annak is, ha valaki honorálta ezt, nemcsak a tapsával, hanem mondjuk meghívott bennünket egy sörre is a buli után. Egyszerűen csak élveztük a mindennapokat. Aztán, amikor a zenekar már elért komolyabb sikereket, s érezhetően egyre népszerűbbé vált, akkor – például az ötéves születésnapi bulin, amit a haveroknak tartottunk – már gondoltunk arra, hogy ebből akár több is lehet, mint egy sima hobbizenekar.

– A Tankcsapda azon ritka magyar zenekarok közé tartozik, amelyik a dalszövegeiben mer politizálni. Honnan ered ez?
– Szerintem a Tankcsapda soha nem politizált, sem az interjúiban, sem bármilyen nyilvános megnyilvánulásaiban, sem a dalaiban. Az persze egy egészen más kérdés, hogy a világról alkotott véleményünknek egyértelműen hangot adunk. De ez nem politikai indíttatásból jön, mi soha nem törődtünk azzal, hogy éppen melyik oldal van hatalmon. Ha valamit jónak vagy szépnek látunk, akkor azt megénekeljük, ha pedig valamit rossznak és csúnyának, hát azt is. Ilyen értelemben lehet igaz az, amire a kérdés is utalt, hogy mi igenis meg merjük mondani a véleményünket, és el merjük énekelni azt, amit gondolunk.

– Az olyan dalok, mint például a Hatalom nélküli rend mindenképp hordoznak magukban politikai tartalmakat.
– Kétségtelenül így van, született néhány ilyen dalunk is. Ez nálunk nem új keletű dolog. A kilencvenes évek első felében készült lemezeinken is rendre felbukkannak ilyenek, de én ezeket sokkal inkább nevezném társadalomkritikai indíttatásúaknak. Akkor is, ha a politika és a politikusok is felbukkannak ezekben a dalszövegekben, hiszen ők is részei az életünknek, akarva-akaratlanul is.

– A punk rocknak ez egyébként is régi jellegzetessége…
– Ez abszolút így van, így volt, és így lesz mindig is. Ezért is gondolom azt, hogy jóllehet a külsőségek és a körülményeink változtak, ahogy a világban is rengeteg átalakulás történt, de a Tankcsapda mindentől függetlenül még mindig nyugodtan nevezhető punk rock bandának.

– A jubileumi turné hét állomásból áll, de ezek közül némelyeken már túl van a zenekar. Mi következik még?
– Még öt ilyen kiemelt koncertünk lesz a nyáron. Ma játszunk az EFOTT-on, fellépünk jövő héten a debreceni Campus Fesztiválon – ez nekünk hazai pályás koncert- majd jön Fesztiválsziget Esztergom, a Strand Fesztivál, a sorozat záróbulija pedig a Budapest Parkban lesz szeptember 13-án.