Kultúra

Filmszerűség és líraiság többféle műfajban is

Finy Petra író-költő családjában a nyelvi humornak igen fontos szerepe volt, ez azóta is folyamatosan hat a gyerek- és felnőttszövegeire egyaránt

Sok humor, életbölcsesség és képiség van az elsősorban gyerekeknek és kamaszoknak írott könyveiben, gyakran él a szójátékokkal: Finy Petra író-költővel a kortárs gyerekirodalomról, a megváltozott olvasási szokásokról és az új, felnőtteknek szóló regényéről is beszélgettünk.

Finy Petra 20180228
„Belém ivódott a játék a szavakkal” (Fotó: Bodnár Patrícia)

– Hogyan kezdődött írói pályája?

– Nagyon sokáig írtam és rajzoltam egyszerre, gimnazistaként az iparművészeti tervezőgrafika szakára szerettem volna menni, de nem vettek fel. Így francia-magyar szakos tanár lettem, ennek köszönhetően vált egyre hangsúlyosabbá a vonzalmam az irodalomhoz. Nagyon so­káig azonban csak a fióknak írogattam, majd megismerkedtem fiatal szerzőkkel, akik javasolták, hogy kezdjek el irodalmi lapokban publikálni. A Fiatal Írók Szövetségének egyik pályázatán harmadik lettem, így megjelenhetett életem első verseskötete 2005-ben. Ennek a kötetnek az a különlegessége, hogy Lázár Ervin írt hozzá fülszöveget.

– Főként a gyerekeket, kamaszokat szólítja meg könyveivel. Miért nekik ír többnyire?

– A lányaim születésével elkezdtem a gyerekkönyvek felé fordulni, majd ott is ragadtam. Nagy családban nőttem fel, hét testvérem van, így nálunk a gyerekes, viccelődő, humororientált gondolkodás mindig megvolt, és belém ivódott a játék a nyelvvel, a szavakkal. Ez a gyerekszövegeimre is jellemző, de a képiség szintén fontos nekem. Sokszor egy vizuális magból indul ki egy-egy történetem, gyakran filmszerű szövegeket írok, a versektől a regényekig. A gyerekeim életkorával ezek változnak.

– A kamaszoknak szóló, A nagy álom című úszósuli-regényhez mi adta az alapötletet?

– Mivel a lányaim mindennap úsznak, szerettem volna visszaadni ennek az életformának a lényegét. Bár egyéni sport, a csapat és az ott kialakult erős barátságok is motiválják a közösséget. Ezt a témát jártam körül, és írtam meg humorosan, illeszkedve a mai kamaszok beszédstílusához.

– Néhány hete egy kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomról szóló konferencián elhangzott, hogy ma a fiatalok fantasyt, sci-fit és képregényeket olvasnak szívesen. Mit gondol erről?

– Minden kornak megvan a maga divatja, s ez a gyerekkönyvek esetében sincs másként. Egy időben a vámpíros történetek vezettek, most talán épp a fantasy. De azt gondolom, hogy a szülő felelőssége, mit olvas a gyerek, nagyon is számít, mit ajánlunk neki, milyen irányba tereljük. S az is rendkívül fontos, hogy a szülő mindennap hangosan felolvasson gyerekének, illetve lássa őt a gyerek olvasni.

– A konferencián szó volt arról is, hogy a kortársak felől kellene kezdeni az irodalomoktatást. Hogyan látja ezt a kérdéskört egy író?

– A klasszikus és a kortárs irodalom közötti arányok eltalálásán van a hangsúly. Lehet, hogy kevesebb klasszikus és több kortárs irodalmi szöveget kellene velük olvastatni, de a régebbi korok művei kultúrtörténeti, nyelvi szempontból megkerülhetetlenek. Az iskolarendszer struktúráján, módszerein kellene talán változtatni, hogy a pedagógusoknak több idejük legyen megismerni a kortárs irodalmat, s be tudják építeni a tananyagba.

– Németországban ismert személyek, hírességek, focisták népszerűsítik az olvasást. Itthon mit tehetünk a reklámozásért?

– Az ötlet valóban nagyon jó, követendő lenne. Egy könyvkiadó ehhez sajnos kevés, de többek összefogásával működhet a dolog, és biztos vagyok abban, hogy számtalan ismert ember állna az ügy mellé. Hiszem, hogy egy társadalom mozdítható, ha a kultúra terjesztéséről és arról van szó, hogy a gyerekeink vajon olvasni fognak-e még húsz év múlva.

– Nemrég vette át a Képmás magazin Média a Nemzedékekért Közönségdíját, egy kilencvenkét éves óvónővel készített interjúért. Hogyan került vele kapcsolatba?

– Szívügyem volt annak idején, hogy egyszer Karlócai Mariannal készítsek interjút, így más is megismerheti a csodálatra méltó életművét. Ez a ma is tündéri, „rugékony”, kilencvenkét éves egykori óvónő szigorú napirend mellett, mégis roppant alternatív módon állt a gyerekekhez, akik természetesen imádták őt, én is jártam hozzá. Úgy tudott figyelni mindenkire, hogy közben az összes gyerek azt érezte, ő van a középpontban. Ráadásul a szülőknek is rengeteget adott, felért egy-egy terápiával a vele való találkozás. Egy ilyen pedagógus a mai frusztrált szülőknek is segíthetne.

– Készül az új, felnőtteknek szánt második regénye, az Akkor is, amely az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg. A kötet egy elhagyott anyáról szól. Hogyan született meg a történet?

– Az első felnőtt regényem, a Madárasszony 2012-ben jelent meg, és egy fájdalmas női sorsot mutat be, az Akkor is című regényem központi témája pedig a válás. Ezúttal is egy nő áll a középpontban, aki negyven éves, két gyermeket nevel, szereti tanári munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden rendben. Egyik reggel viszont a férje mindenféle magyarázat nélkül fogja a bőröndjét, és elköltözik az új barátnőjéhez. Arra keresem a választ, hol humoros, hol elgondolkodtató formában, hogy ilyenkor kire számíthat egy nő, milyen rejtett erőforrásokból meríthet, és hogyan tudja újraépíteni magát a teljes összeomlás után. Hogy a megbocsátás üres gesztus-e, vagy fájdalmas megalkuvás, amelynek újabb tragédia lesz a vége.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom