Kultúra
Film az amerikai középosztályról
Linklater tizenkét éven át forgatott drámája az év eddigi legjobb alkotása
Már elkészítésének módja miatt is klasszikus lehetne. Ha ugyanis azt halljuk egy filmről, hogy korábban soha nem látott mozgóképes kísérlet és élmény, akkor elsősorban egy totálisan elszállt és öncélú művészfilmre asszociálunk, vagy egy látványvilágában letaglózó műre, amely nagyjából egy évig érdekes. Richard Linklater ambiciózus munkája azonban szerencsére egyik kategóriába sem tartozik, a Sráckor különlegességét az jelenti, hogy a rendező tizenkét évvel ezelőtt keresett magának egy ötéves gyermekszínészt, az azóta eltelt időszakban pedig évről évre összejött a stáb néhány hétre forgatni, megörökítve a fiú felnőtté válását, a végeredmény pedig úgy monumentális, hogy cselekményében kisszerűbb nem is lehetne.A hatéves Mason szülei korán elváltak, húgával és anyjával él, aki épp elhagyja friss kapcsolatát, majd visszaköltöznek a messzi Houstonba, ahol a nagymama közelében élnek, a fiú pedig főiskolára iratkozik. Az általános iskolás fiú így elhagyni kényszerül barátait és a jól ismert környéket, azonban ekkor még nem is sejti, hogy az utazás és környezetének, valamint családjának folyamatos változása egész fiatalkorát végigkíséri majd. Apja tipikusan az a felnőtt, aki elfelejtett felnőni, hol Alaszkában dolgozik, hol másutt, alkalmi melókból él, és bár a harminchoz közeledik, még mindig hippiként él cimborájával, arról álmodozva, hogy egyszer zenész lesz. Szereti ritkán látott gyerekeit – de az messziről látszik, hogy családfenntartónak tökéletesen alkalmatlan. Az anya eközben (Patricia Arquette) egymás után fogyasztja a férjeket, előbb-utóbb mindegyikről kiderül, hogy egy bunkó, próbálja elvégezni az iskolát, hogy normális munkát szerezzen és emberi körülményeket teremtsen gyermekeinek. Richard Linklatert mindig izgatták a nagy ívű, emberi történetek: a Mielőtt felkel a nap, a Mielőtt lemegy a nap és a Mielőtt éjfélt üt az óra című filmekből összeálló trilógiája a szerelem állomásait és szakaszait mutatja be más-más életkorban egy újra és újra szétváló páron keresztül, a Sráckor azonban ennél is grandiózusabb vállalkozás. Amellett ugyanis, hogy egy kisfiú felnőtté érését követi végig, a különböző nevelőapák között sodródva az egész amerikai alsó és középosztályról mutat átfogó képet, a főszereplő életébe belépő karaktereket villámgyorsan, de pontosan festi meg, így amellett, hogy szociológiai tanulmányként is tökéletesen működik, a korszakhangulat változása, a divatirányzatok vagy a politikai gondolkodás hullámzása és alakulása is nyomon követhető a bő egy évtized alatt.
Mint Linklater összes filmjét, a Sráckort sem a cselekmény sűrűsége jellemzi, kényelmes tempóban, több mint két és fél óra alatt meséli a történetet, amely túl sok meglepetést nem tartogat, akárcsak a fentebb említett trilógiája, elsősorban hétköznapisága, remek színészei, jól megírt párbeszédei teszik erőteljessé, azonban pontosan ezek miatt igényel sok türelmet is, nem megfelelő hangulatban éppúgy lehet gyötrően unalmas, mint ráérezve lenyűgöző élmény. Bele lehetne kötni a filmbe, hiszen sokszor látott és hallott eseteket vonultat fel diszfunkcionális családokról, fokozatosan alkoholistává váló apákról és a gyerekszerepből kinőni képtelen férfiakról, azonban pont a mindennapos momentumok sorozata teszi egyedülálló, átfogó munkává. Az év eddigi legjobb filmje.
Boyhood
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 166 perc, 2013
Rendező: Richard Linklater
Szereplők: Ellar Coltrane, Patricia Arquette, Ethan Hawke, Nick Krause
10
Magyarok a spanyol fesztiválon
Hat magyar filmet is vetítenek a holnap kezdődő San Sebastian-i filmfesztivál retrospektív programjában – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Filmalap a távirati irodát. Spanyolország első számú nemzetközi filmes seregszemléje Keleti ígéretek – Kelet-Európa önéletrajza címmel tűz műsorra nagyszabású retrospektív programot. Az A kategóriás filmfesztivál szervezői a vetítéssorozattal a berlini fal leomlásának huszonötödik évfordulójára emlékeznek és tizenhat ország alkotásaiból válogatva keresztmetszetet adnak a kelet-közép-európai országok ezredforduló utáni filmterméséből. A programban Török Ferenc személyesen mutatja be Moszkva tér című, 2001-ben debütált első játékfilmjét. Műsorra tűzik Pálfi György Hukkle című rendezői debütálását, Antal Nimród Kontroll (2003), Vranik Roland Fekete kefe (2005) és Mundruczó Kornél Johanna (2005) című filmjét, továbbá Kocsis Ágnes Pál Adrienn (2010) című legutóbbi rendezését is. (MH)