Felújították a Vén Európa Hotelt

Tudniillik Remenyik-műveket általában sem a könyvesboltokban nem lehet kapni – a Magvető ezt például 1974-ben adta ki –, sem pedig a színházakban nem lehet látni. A drámát utoljára 1997-ben a Krúdy Kamarában, Verebes István rendezésében lehetett megtekinteni. Éppen ezért hála Gergely László rendezőnek, hogy – bár évekig morfondírozott e realista kompozíció megvalósításán – végül összejött.

Ki is Remenyik Zsigmond? A több mint fél évszázada elhunyt alkotó, bár régi, Heves megyei nemesi család leszármazottja volt, regényeiben a kapitalizmus embertelenségét ábrázolta, szarkasztikus humorával pedig az egykori úri osztályt parodizálta. Miközben a baloldaliak a származása miatt sokszor jobboldalinak titulálták, a jobboldaliak szerint meg „bevörösödött”.

Még az ancien régime idején bejárta Dél-Amerikát, de nem úri módon, volt rakodómunkás, csempész és bárzongorista kuplerájokban. Az 1941-ben írt Vén Európa Hotel ahhoz az írói és életciklusához kapcsolódik, amikor Argentínában kalandozott. A történet röviden annyi, hogy a Don Carlos Köpfle által üzemeltetett, lepattant szálló huszonhét, különböző nemzetiségű lakója egyre-másra – pestiesen szólva – „lecsövesedik”, s lakbérfizetés híján a tulaj kipaterolja őket. A káosz fokozódik, miután érzelmileg mindenkit felkavar, hogy az utcára kell mennie.

Gergely László tudatosan játszatja el a Nemzetiségi Színházi Társulat művészeivel a felcserélt szerepeket: már a bevezetőből kiderül, hogy a hölgyek az urak, az urak pedig a hölgyek. Egyébiránt ez jól áll a Don Carlos Köpflét megtestesítő Álmosd Phaedrának, de az egykori vendégből cselédnek álló Albertet alakító Troján Tündének is. Cseppet sem mellesleg: utóbbi Remenyik alteregója, a sors pedig úgy hozta, hogy Troján Tünde onnan származik, ahonnan az író. Ugyancsak érdekesség, hogy a zenéért felelő Ravasz Balázs első fokon rokon. A mű kemény darab, annak idején is kicsengett ez Verebes rendezéséből, így csak elismeréssel lehet szólni arról, hogy a kicsinyke, de hatékony társulat – a fentiek mellett Zöldhegyi Sarolta, Keller Linda, Pintér Gábor, Galda Levente, Kollátosz Fotiosz és Koncz Eszter – teljes odaadással tolmácsolt egy olyan művet, amelyet többségük korábban nem is láthatott. Meglátásunk szerint a Helént megtestesítő Pintér Gábor alakítása mindent vitt.

Aligha árulunk el titkot azzal, hogy a VII. kerületi Bethlen Téri Színház meglehetősen alacsony költségvetéssel üzemel, és ez látszik a díszleten is. Ugyanakkor ez semmit se von le az élményből, a kísérőzene operarészletei pedig kiválóan passzolnak a műhöz. Bár a deszkákból összerakott környezethez kell azért némi képzelőerő, hogy egy többemeletes hotelt lássunk magunk előtt, a vizualitás nekünk, fővárosi lakosoknak egyhamar összejön: aki ismeri Budapest ütött-kopott szépségeit, percek alatt megtalálja a konstrukciót.

Kiemelendő még a színpadi mozgás is, amiért Gulyás Anna a felelős – a kiváló rendezésnek és szereposztásnak köszönhetően pedig gyakorlatilag minden az, aminek lennie kell. Szenvedés minden perce. És élvezet.