Kultúra
Emlékezni tízezer fogmosásra
Tasnádi István Memo című, többszörösen díjazott tévéfilmje különleges drámai helyzetet dolgoz fel tudományos hűséggel, érzelmekkel telítetten és szórakoztató módon
Molnár Áron, Haumann Péter és Lengyel Tamás egyaránt kiemelkedőt alakít (Forrás: Megafilm)
A dráma tavaly márciusban elnyerte a tévéfilmek kategóriájában a legjobb forgatókönyvért járó Magyar Filmdíjat, majd a legjobb európai tévéfilmnek járó díjat a Prix Europa fesztiválon – remélhetőleg hamarosan ismét műsorra tűzik valahol.
A hipermnéziás embereknek rettentően fejlett az önéletrajzi memóriájuk, gyermekkorukig visszamenőleg meg tudják mondani, hogy egy adott napon mi történt velük, így a személyesen átélt emlékek rendkívül részletes előhívására képesek. Pontosan fel tudják idézni az olyan triviálisnak tűnő részleteket, amelyekre mások nem emlékeznének, például az időjárásról, és képesek megmondani, hogy egy adott dátum milyen napra esett, de ezek a mentális naptári asszociációk automatikusan és mániákusan működnek náluk.
Tasnádi filmje kitűnően mutatja be ezt a tünetegyüttest: a Memo története szerint Lónyai Péter, az ambiciózus pszichiáter (Lengyel Tamás) e különös és ritka mentális jelenséget kutatja, hogy segítsen emlékezetvesztéssel küzdő édesapján (Haumann Péter). Munkája során a pszichiátriai intézetben rábukkan egy hipermnéziás páciensre, Seress Ervinre (Molnár Áron), majd vizsgálni kezdi a férfit. Kiderül, hogy olyan erős nyugtatókkal kezelik, ami hosszú távon teljes szellemi leépülést okoz, ezért a saját felelősségére kihozza az elmegyógyintézetből, hogy otthon tanulmányozza. Lónyai megszállottan dolgozik, meg akarja tanítani az apját emlékezni, a pácienst pedig felejteni. A Memo a három ember egymásba fonódó élettörténetének drámáját dolgozza fel tudományos hűséggel, érzelmekkel telítetten és szórakoztatóan.
A drámaiságán, atmoszféráján túl a vágás, a képi világ és a színészi játék szögezi le a néző figyelmét. A történet olyan világba visz el, amelyben még volt jelentősége a végtelen emlékezésnek: a nyolcvanas évek közegébe. Ez bravúros ötlet a forgatókönyvet is jegyző rendezőtől. A festményszerű képeken túl a három színész érzékeny, ugyanakkor humoros játéka mindenképpen kiemelkedő. Lengyel Tamás könnyedén hozza a lelkes pszichiáter karakterét, a fiatal Molnár Áron a begyógyszerezett beteget ugyanolyan átéléssel alakítja, mint a túlemlékezéstől gyötrődő férfit, Haumann Péter pedig kitűnően hozza a szenilis, felcímkézett bútorok között élő apa karakterét.
Memo
magyar filmdráma, 2016
Rendezte: Tasnádi István
10/10