Emberi kapcsolatok a világhálón

Mivel úgy érzi, ez az utolsó lehetőség, hiszen egy csecsemő mellett már nem lenne lehetősége a fényképezésre koncentrálni, igent mond a közel egyéves projektre, az Atlanti-óceánon is átívelő távolságot pedig a pár Skype-on igyekszik áthidalni. Eleinte viszonylag könnyen kezelik a helyzetet, az internetre korlátozódott kommunikációt, idővel azonban az emberi érintések hiánya és a rossz minőségű videobeszélgetés kikezdi a kapcsolatukat, és egyre nagyobb kérdésként fogalmazódik meg, hogy akarják-e, tudják-e egyáltalán így folytatni.

Érdekes, hogy sok esetben a technikai, formanyelvi újítások a horror világából érkeznek: ahogyan a házi felvételnek álcázott, kézi kamerás, sokszor áldokumentumfilmként tálalt elbeszélésmóddal is az említett zsáner játszadozott el először, mielőtt még a más irányultságú alkotók is magukévá tették volna, addig az internet térnyerése és az egyre inkább a világhálóra korlátozódó emberi érintkezés is ebben a műfajban jelent meg először, elég a kizárólag Skype-on játszódó Cybernaturalre vagy a The Denre gondolni. A Tízezer km című spanyol dráma nagy része szintén a videokommunikációs programon keresztül beszéli el a szerelmespár történetét, amely önmagában, a felsorolt korábbi példák tükrében, nem annyira eredeti megoldás – ráadásul az idei Friss Hús rövidfilmfesztiválon is láthattunk egy hasonló magyar alkotást –, de kevésbé bátor munka abból a szempontból is, hogy a rendező nem meri a teljes filmet átültetni az internetes beszélgetésre, azokat hagyományos játékfilmes betétekkel keveri. Így tehát elsősorban nem technikailag, hanem aktuális és univerzális témaválasztása miatt érdekes, hiszen párok és családok sokasága kényszerül megelégedni a virtuális érintkezéssel, hát még itt, Magyarországon.

Valószínűleg a jelenkorra való friss reflektálásának is köszönheti, hogy Carlos Marques-Marcet megkapta az Európai Filmdíj gáláján az év felfedezettjének szóló jelölést tavaly, Spanyolországban pedig a filmakadémia neki ítélte a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó Goya-díjat. Mert egyébként mint társkapcsolati dráma – különösen, ha olyan párbeszédközpontú alkotók munkájával vetjük össze, mint Richard Linklater – nem igazán izgalmas, nem mond sok újat vagy helyez szokatlan megvilágításba emberi pillanatokat. Egy átlagos fiút és lányt láthatunk, aki átlagosan, hétköznapi módon reagál egy sajnos egyre hétköznapibbá váló helyzetre. A szimpatikus és hiteles színészi alakítások és a természetességet sugárzó dialógusok azonban szerethetővé, nézhetővé teszik a filmet, kár, hogy ez a legtöbb, amit elmondhatunk. A súlyos kérdésekre ugyanis a rendező három másik írótársával sem képes súlyos válaszokat adni vagy a társadalmi problémát a maga összetettségében és jelentőségével kezelni.

Tízezer km
Színes, feliratos, spanyol romantikus dráma
99 perc, 2014
•••••6••••