Eltolódott hangsúlyok

A történet szerint  Agnese és Stefano ellentétes környezetből jönnek. A lány tizennyolc éves, szigorú, vallásos neveltetésben részesült, és anyjával él, aki mindentől próbálja óvni kamasz gyermekét. Agnese templomba és egy olyan vallási közösségbe jár, ahol épp arra készül, hogy házasságig tartó szüzességi fogadalmat tesz. A férfi pedig szemben áll mindezzel: nehéz múlttal, családdal a háta mögött egy romatelep melletti bevásárlóközpont parkolójában dolgozik őrként embertelen körülmények között, ahol rá­adásul az élete bármikor veszélybe kerülhet.

Kettejük első találkozásából valódi érzelem születik. Titokban találkozgatnak, és Stefano egyre jobban vágyakozik Agnese után, míg Agnese bizonytalan abban, hogy hű maradjon-e fogadalmához és ahhoz a közösséghez, amelyben él, vagy kitörjön s a maga útját járja.

Amatőr vagy félig amatőr színészekre bízni egy kétórás drámát bátor vállalkozás volt az elsőfilmes rendezőtől, azért is, mert az egész történet a két főszereplő játékán áll vagy bukik – itt inkább áll, mert annyira hihető mindaz, amit eljátszanak, hogy csak helyenként érezzük alakításukat kidolgozatlannak. Az Agnese-t alakító Selene Cara­mazza a tinédzser lányok naivitásával, őszinte bájával és egyszerűségével nyűgözi le a közönséget, míg az olasz gettóban élő Stefanót játszó Simone Liberati természetességével, hiteles játékával nyújt emlékezeteset. Az improvizáció a színészi játék fontos eszköze, s ez át is jön a filmen, máskor egy motívum tér vissza, például a futás, amely keretbe foglalja a filmet: az első jelenetben Agnese épp Stefano elől fut, a film közepén a lány anyjához rohan haza, hogy le ne bukjon, míg a film végén visszatér a futásjelenet.

Roberto De Paolis elsőfilmes rendező a filmvetítés után elmondta: megtörtént események szolgáltak a film alapjául, egy torinói esetet dolgozott fel drámájában, egy újsághírt, amelyben az állt: egy fiatal lány megvádolt két roma fiút, hogy azok megerőszakolták, ami nem volt igaz. A film forgatását hosszú előkészítő munka előzte meg, a stáb alaposan tanulmányozta a külvárosban élők életét – tette hozzá a rendező.

Roberto De Paolis testközelből, realisztikus ábrázolásmóddal mutatja be az egész Európát érintő migrációs helyzetet, az olasz külvárosok rideg, kegyetlen világát. A Rómától keletre fekvő helyszín felvillantja a telepek valóságos, kilátástalan közegét és egy olyan vallási közösség mindennapjait, ahol a fanatizmus uralkodik.

A rendező azonban sűrítés elvével élve talán túl sok mindent akart elmondani úgy, hogy közben folyamatosan hangsúlyt vált. Kár, hogy mindezt az egyébként nagyszerű színészi alakítások rovására teszi.

Tiszta szívek (Cuori puri)
olasz dráma, 2017
rendezte: Roberto De Paolis
6/10

Róma az Urániában

Római anzix címmel tizenegy részes sorozatot indít ma az Uránia Nemzeti Filmszínház, amelynek programjában olasz rendezők Rómában játszódó filmjeit vetítik, írja az MTI. A Budapesti Olasz Kultúrintézettel közösen szervezett, egészen május 21-ig tartó vetítéssorozat körüljárja, hogyan látták és láttatták Rómát a filmművészet olyan klasszikusai, mint Vittorio De Sica, vagy Federico Fellini és mit tart belőle érdekesnek a kortárs filmművészet, például az Olaszországban élő és alkotó Ferzan Özpetek vagy éppen a Fellini nyomdokain járó Paolo Sorrentino. A sorozat darabjait az Uránia dísztermében vetítik, többnyire háromhetente hétfőnként, és a filmek után meghívott előadók, irodalmárok, filmtörténészek, az olasz kultúra és a város ismerői tartanak előadást. A nyitó film ma Vittorio De Sica A sorompók lezárulnak című 1952-es alkotása lesz, december 28-án William Wyler Római vakációja folytatja sort, januárban egy kortárs film kerül műsorra: a színész-rendező Sergio Castellitto 2017-es Fortunata című munkája az országos premier hetében, január 15-én lesz látható, majd Federico Fellini két filmklasszikusát mutatják be: 28-án Az édes élet kerül vászonra, másnap pedig a rendező Róma című, 1971-es alkotását vetítik. Február 19-én Ettore Scola Mennyire szerettük egymást című mozija folytatja a sort.  Dario Argentónak, az olasz bűnügyi műfaj kultikus rendezőjének március 5-én lesz látható Tenebre című 1982-es filmje. Az új Felliniként is emlegetett Nanni Moretti Kedves naplóm című, 1993-as önéletrajzi alkotásában egy Vespa robogóval vezeti végig a nézőt kedvenc római városrészein. A film a Római anzix sorozatban március 26-án kerül a vászonra. Április 23-án a Rómában élő török rendező, Ferzan Özpetek Tudatlan tündérek című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők. Május 7-én Francesco Bruni Amit csak akarsz című idei filmjét láthatja a közönség.  A válogatást 2018. május 21-én Paolo Sorrentino Oscar-, BAFTA-, Golden Globe- és Európai Film díjas alkotása, A nagy szépség zárja.

(PO)