Kultúra
Elhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész
Kocsis Zoltán hároméves korától zongorázott, majd a Bartók-konzervatóriumban, később a Zeneakadémián tanult, utóbbi intézményben Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc volt a mestere. Korán, már tizennyolc éves korában felfigyelt rá a világ: ekkor nyerte meg a Magyar Rádió Beethoven-versenyét. A hetvenes években így bejárta a nagy zenei központokat, és rangos együttesekkel lépett fel, többek között a Berlini, a Bécsi és a New York-i Filharmonikusokkal, de felkérte Szvjatoszlav Richter is közös koncertekre. Felvételt készített Rachmanyinov mind a négy zongoraversenyéből a San Franciscó-i együttessel, ezt ugyanúgy méltatta a kritika, mint a Debussy-lemezeit. Az egyik legelkötelezettebb ápolója volt Bartók művészetének, 2006-ban kezdte el az összkiadás-sorozatot. Mindezek számtalan rangos díjat is elnyertek.
Fischer Ivánnal együtt alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart a nyolcvanas évek elején, majd 1997-ben lett az Állami Hangversenyzenekarból létrehozott Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. Azóta karmesterként többek között az is a célja volt, hogy a hazánkban kevéssé ismert alkotásokat is népszerűsítse a zenekarral, így színre vitték Richard Strauss ritkán játszott operáit és balettjeit is. Próbáin a muzikalitást és a pontosságot is keményen megkövetelte, erről meggyőződhetett az, aki beülhetett egy-egy ilyen alkalomra. A Nemzeti Filharmonikusokkal is bejárta a világot a különféle meghívásoknak eleget téve, ezekben a hetekben az együttes Japánban és Kínában turnézik, többek között Bartók színpadi műveivel. De missziót vállalt a határon túli magyarlakta környékeken is.
Lapunknak többször is adott interjút, a hatvanadik születésnapja alkalmából például arról is kérdeztük, hogy az ismeretlentől láthatóan ódzkodó magyarországi közönséget miként lehetne megszólítani. „Mozart zenéje például azért népszerű, mert napjaink ezerszer gyakorolt gesztusai tükröződnek benne (...) Bartók műveinek többségéről ez nem mondható el. Aki tehát zeneileg kevésbé tájékozott, nehezebben tudja befogadni. Helyes volna, ha a könnyebbtől a nehezebb felé haladva ismernék meg” – mondta. Ugyanakkor a koncertek közbeni ismeretterjesztésnél óvott a didaktikusságtól is.
Fia is zongoraművésznek tanult, erről azt mesélte nekünk: „Barátságban van Ránki Fülöppel: megismétli az én barátságomat Ránki Dezsővel. Lehet, hogy többre megy, és nem csak zongoraművész lesz. Bár a zongora fantasztikus hangszer: nincs még egy olyan, amelyen ennyi színt és ízt lehet kifejezni.”