Kultúra
Életút megalkuvások nélkül
Százötven éve született Arturo Toscanini
Apja szegény szabó, Garibaldi szabadságharcosa volt. A tehetséges gyerek egyik tanára ajánlására kilencévesen beköltözött a helyi konzervatóriumba. A spártai körülmények és nélkülözések ellenére kitüntetéssel diplomázott csellóból és zeneszerzésből, majd egy Brazíliába tartó operatársulathoz szerződött – olvasható az MTI portréjában.
A zenetörténet talán leglátványosabb karmesteri karrierjét a véletlen indította el. A zenészek 1886. június 30-án Rióban annyira összevesztek a helyi dirigenssel, hogy nem voltak hajlandók vele fellépni, s az impresszárió néhány perccel a függöny felgördülte előtt kínjában a fiatalember kezébe nyomta a karmesteri pálcát, aki partitúra nélkül, emlékezetből vezényelte az Aidát, a közönség pedig tombolt az elragadtatástól.
Toscanini hazatérve Torinóban, majd a milánói Scala zenekarában lett gordonkás, játszott Verdi Otellójának premierjén is. A karmesteri pálcát sem tette le, ő vezényelte 1892-ben a Bajazzók, 1896-ban a Bohémélet, majd Wagner Az istenek alkonya című operájának itáliai bemutatóját. A Scala történetének mélypontján, 1898-ban vette át a több mint egy éve zárva tartó operaház vezető karmesteri tisztségét, s az intézményt néhány év alatt a világ legjobbjai közé emelte, olyan énekes tehetségeket fedezett fel, mint Enrico Caruso és Fjodor Saljapin.
Később, 1908-tól a New York-i Metropolitan karnagya lett. Az első világháború alatt hazatért, 1921-ben visszaszerződött az átalakított Scalába, amely alatta élte fénykorát, megszüntette a vagyonos felső réteg örökletes jogát a páholyok és a földszinti ülések egy részéhez, ezután már mindenki vehetett jegyet, aki meg tudta fizetni az árát. Puccini utolsó operája, a Turandot 1926. áprilisi ősbemutatóján a komponista által leírt utolsó ütemnél „a Maestro itt tette le a tollat” szavakkal félbeszakította az előadást, a teljes mű csak másnap hangzott el.
A premiert meg akarta tisztelni Mussolini is, de azt követelte, hogy bevonulása előtt adják elő a fasiszta himnuszt. Toscanini, aki gyűlölte, ha dirigálni akartak neki, és a Ducét sem tartotta sokra – a képét sem volt hajlandó kifüggesztetni a Scalában –, erre ultimátumot adott: vagy az előadás himnusszal, de nélküle, vagy ővele, de himnusz nélkül. Mussolininak aznap este más elfoglaltsága akadt – írja az MTI.
A hatóságok ettől kezdve zaklatták, ezért 1929-ben újra a tengerentúlra szerződött. Csaknem hét évtizedes pályafutása 1954-ben ért véget, amikor látása megromlott, és zenei emlékezőtehetségét is elvesztette. Néhány héttel kilencvenedik születésnapja előtt, 1957. január 16-án halt meg New Yorkban, földi maradványait Milánóban helyezték örök nyugalomra. Sokan úgy vélik, ő volt minden idők legnagyobb karmestere. A neves dirigens többször járt Magyarországon, s több magyar muzsikussal állt kapcsolatban. Kodály Zoltán neki ajánlotta Nyári este című szerzeményét.