Kultúra
Életmű két nyelv metszetében
Nyolcvan éve született Kristóf Ágota írónő
Gyermekkorát szülőfalujában, Csikvándon töltötte, ahol apja tanító volt, két fiútestvére közül a kisebbik, Attila is író lett. Kilencéves volt, amikor a második világháború végén Kőszegre költöztek. A városban nem volt leánygimnázium, ezért a középiskolát bentlakásos kollégistaként végezte el Szombathelyen. Úgy érezte, elszakították a gyökereitől, ekkor születtek első versei. Az érettségi után nem sokkal férjhez ment, két évvel később, 1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált. Neuchatelben telepedtek le, ahol a háztartás vezetése és a gyereknevelés mellett egy óragyárban dolgozott. Később eladó, majd fogászati asszisztens lett. Kezdetben magyarul írt, költeményeit idővel a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte. Franciául csak 1978-tól kezdett írni hangjátékokat és színdarabokat, a hagyatékát őrző Svájci Irodalmi Archívumban huszonhárom drámát őriznek a tollából, ezek közül kilencet mutattak be. Időközben elvált, majd ismét férjhez ment. A nagy füzet (Le grand cahier) című regényét több kiadó visszautasította, végül 1986-ban jelent meg. Az átütő sikerű mű folytatása, A bizonyíték (La preuve) 1988-ban, A harmadik hazugság (Le troisieme mensonge) 1991-ben látott napvilágot – olvasható az MTI visszaemlékezésében. A trilógia különböző technikák bravúros ötvözete, A nagy füzet a kortárs világirodalom egyik jelentős alkotása, francia irodalmárok szerint a 20. század egyik legfontosabb regénye. Magyarul 1989-ben, a trilógia pedig 1996-ban a Magvető Kiadó gondozásában látott napvilágot, majd 2013-ban a Cartaphilus is újra megjelentette.
1995-ben jelent meg az írónő Tegnap című regénye, amely a „Nem írok többet” mondattal zárult. 2004-ben mégis elkészült Az analfabéta című, önéletrajzi írásokat tartalmazó gyűjteménye, amelyben a beilleszkedés gyötrelmeiről írt. 2005-ben jelent meg Mindegy címmel novellákat és színműveket tartalmazó utolsó kötete. Az írónő 2011-ben halt meg.