Életidegen és buta helyzetek egy korántsem botrányos filmben

Mindez pedig remek szórakozásra kínált lehetőséget: érdekes volt megfigyelni ugyanis a regényt habzsoló arcokat és a különböző, egészen apró metakommunikációs rezdülésekből megtippelni, hogy a szélsőséges szexualitásával nagy vihart kavaró írásnak vajon éppen melyik fejezeténél, milyen jellegű jeleneténél tart az illető. E. L. James műve több mint százmillió példányban kelt el ötvenkét nyelven, a brutális sikert nem lehet egyes egyedül az emberek örökös kíváncsiságának betudni, nyilvánvalóan társadalmi tünetről van szó.

Jól érezhetően a magyar mozikban mától látható filmváltozat alkotói is elsősorban a címben bíztak, hiszen a feldolgozást egy közepesen ismert rendezőnőre bízták, és annak sem érezték szükségét, hogy sztárokkal tűzdeljék tele a produkciót. Gondolhatták, hogy a hírverés majd úgyis csőstül vonzza a tömegeket.

A történet főszereplője egy naiv barkácsbolti eladólány, aki az egyetemen irodalmat hallgatva a romantikáról ábrándozik, a húszas éveit tapossa, a szüzességét még nem adta oda senkinek, türelmesen vár a nagy Ő-re. Aki aztán be is toppan az életébe egy magabiztos milliárdos személyében, a férfi azonban nem éppen a gyertyafényes vacsorák és a meghitt összebújások híve, szexuális vágyait csupán perverz játékokkal képes kielégíteni, amúgy meg titoktartási szerződés nélkül bele sem vág egy kapcsolatba. A lány azonban a baljós jelek ellenére sem tud neki ellenállni, csak sodródik, és a lelke mélyén hisz benne: ő majd megszelídíti az igencsak hűvös férfit.

Malajziában máris betiltották a filmet, mert a döntőbizottság szerint túlzottan pornográf, pedig A szürke ötven árnyalata legfeljebb párbeszédeiben és színészi játékaiban emlékeztet az úgynevezett felnőttfilmekre. Mivel amerikai tömegprodukcióról van szó, meglehetősen prűd és szégyellős – érdekes lenne, ha kivételesen fordulna a kocka, és az európaiak készítenének remake-et egy tengerentúli alkotásból. Nyilvánva­lóan egészen más lenne a végeredmény mondjuk Lars Von Trier tálalásában, a betiltás is jogosabbnak tűnne. Egyszóval, ha valaki csupán a szaftos botrány reményében váltana jegyet a filmre, akkor ki kell, hogy ábrándítsuk, azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy a mélyebb drámát sem itt érdemes keresni.

Ha viszont felhőtlen szórakozásra vágyunk, akkor A szürke ötven árnyalata tökéletes választás: végtelenül buta, abszurd és életidegen szituációi és párbeszédei minden pillanatban könnyfakasztóan viccesen hatnak. Egészen addig, amíg nem gondolunk arra, hogy emberek millió mindezt halál komoly arccal, a cselekményt komolyan véve nézik végig, elképesztően vicces élmény a film. Miután azonban mindez mégis eszünkbe jutott, az arcunkra fagyott a mosoly.

A szürke ötven árnyalata
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 125 perc, 2015
Rendező: Samantha Taylor-Johnson
Szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan
•••4••••••