Kultúra
Egy regényes romtemplom
Rejtőzködő Magyarország 714.
A válogatás regulája szerint csak a Magyarországon fellelhető középkori – 1526 előtti – szakrális épületeket vesszük számba. Ezúttal mégis kivételt teszünk.
A Tapolcáról Devecserbe vezető harmadrendű országút közelében, Ódörögd határában található, romjaiban is megkapó épületet 2008 óta több ízben felkerestem. Zalahaláp községet – és a bazaltbányászat által rútul megsebzett Halápi-hegyet – elhagyva, néhány kilométer után tábla jelzi az Ódörögdre bevezető utat. Sokak számára ismerősen hangozhat a Dörögd helynév, sokan össze is tévesztik a nyarankénti művészeti napok egyik kedvelt helyszínével, a Kapolccsal szomszédos Taliándörögddel. Utóbbi azonban Árpád-kori alapítású, régen két falurészből álló település, amelynek alsó felében a kőfallal kerített Szűz Mária-plébániatemplom, a felső-dörögdi faluszélen a 13. században épült Szent András-klastrom lenyűgöző romja látható. Ódörögd északi szomszédságában az Újdörögd nevű, 1949 óta katonai célokra kisajátított terület található, laktanyával és óriási gyakorlótereppel a környékén.
Ódörögd legrégibb – egyben egyetlen ismert középkori – említése egy 1238-ból fennmaradt oklevélből való, Tót-Dörögd formában. Egyháza a Szent Üdvözítő tiszteletére épült (Zala Vármegyei Oklevéltár, 1886/90). A török hódoltság idején mindenestől elenyészett, hűlt helyét sem ismerjük. A 19. század közepén Deák-pusztának nevezték a birtokot, a zalai Deák és Hertelendy családok számos környékbeli javainak egyikeként. A ma már csak néhány lelakott házból és rozsdatemetővé lett gazdasági udvarból álló egykori uradalmi majortól északnyugatra, sűrű tölgyes-fenyves erdővel övezett tisztáson pillanthatjuk meg a tornyos templomot. A romjaiban is méltóságot mutató, félig-meddig tört kőből, nagyobb részt téglából készült épület gótikára hajazó nyolcszögletű tornya felébreszt a szemlélőben némi középkorérzést. Alatta az újkori bejárat és a barokk ablakok látványa, valamint az épület tájolása azonban gyors és egyértelmű választ ad a kérdésre: az apszis keletnek tájolása az ókori keresztény építészet korszakától a 17. századig a liturgia szent kötelessége volt. Így hát kizárja a középkori keltezést a toronyhoz nyugati irányból csatlakozó hajó, végében a (beomlott kripta fölötti) szentéllyel.
A keleti irányba néző oromzatos homlokfal fölé kilépő, finoman sarkallt, kétszintes tornyocska, lépcsős támasztékával és arányos párkányzatával, a Sopronban és környékén látható korai csúcsíves stílusú rokonemlékeket másolja, amíg az alatta levő, jól szabott barokk portálé a románkori vasi, zalai és kisalföldi falusi egyházak bejáratait idézi. Az egész mégiscsak a 18. századi „uradalmi téglaműves mesteriskoláinak” jól sikerült romantikamutatványa, bő százesztendős késéssel. Nem gyarapodtunk egy újabb, eddig ismeretlen középkori műemlékkel, de gazdagabbak lettünk egy, a maga nemében különleges, megmentésre érdemes öreg építménnyel. Szép tőle, hogy pusztulófélben, elhagyatva is tartja magát.
Két kastély is épült az egykori Dörögd-pusztán a 19. században. Az egyik a Hertelendy, a másik a Habsburg főhercegi famíliával is rokonságba került Skublics, majd Bogyay, utánuk a Hedry családé volt. A kápolnát egyben a temetkezési helyüknek is szánták, ezért épült a boltozatos kripta. Egy harmadik tulajdonos, Rónay az 1930-as években eladta birtokának felét, később Hedry bérbe adott egy részt a magáéból Magasházy Ödönnek, a Weiss Manfréd Művek főmérnökének.
Magasházy alig néhány esztendőre rendezkedhetett be a kastélyban és a mintagazdaságban – olvasható Búza Péter nemrég megjelent, Főurak a Monarchia Nagykávéházból című könyvében. A háború után Hedry birtokát rekvirálta a kommunista hatalom, és 1948-ig, a mindenre kiterjedő államosításig a helyén maradhatott az immár csepeli gyárigazgató Magasházy Ödön. Eleinte úgy tűnt, hogy Rákosi is számít a szakértelmére, 1949-ben mégis perbe fogták, a katonai főtörvényszék 1950-ben halálra ítélte, így kivégezték – Varga László MÁV-elnökkel, Lux Ernő MÁV-igazgatóval és Roediger-Schluga Miklós MAHART-igazgatóval együtt. Aztán 1952-ben a fiát, Magasházy Ádám húszéves egyetemi hallgatót is halálba küldték fegyveres szervezkedés vádjával.
Halápon és Dörögdön, a majorságban még ismerik a történetet, de arra nem emlékszik senki, mi lett a Magasházy család maradékával – írja Búza Péter. Egy ódörögdi asszony elmondása szerint 1958-ban még kijárt ide misézni a halápi pap. Azóta beszakadt a kripta, az aranybetűs márványlapokra az errefelé gyakorlatozó szovjet katonák célba lövöldöztek; a fedköveket összetörték, a halottak csontjait szétszórták.