Egy novella: negyven évvel ezelőtti légkör

– Tíz-tizenöt éve még nehezen lehetett hozzájutni a műveihez. Mit szól ahhoz, hogy mára intézményesült?

– A szerzők mindig elfogultak önmaguk iránt, ezért kétlem, hogy a kérdésre hitelesen tudnék válaszolni. Harmincnégy évvel ezelőtt települtem át Erdélyből Magyarországra, nem sokkal később már József Attila-díjat kaptam, aztán persze több más díjat is. Az elismerések nem hiányoztak. Hogy ezek mégis milyen mértékben tükrözik irodalmi jelentőségemet, ahhoz érdemben nem tudok hozzászólni. Több mint húsz éve jelent meg a Sinistra körzet című regényem, amit az irodalomtörténet mérföldkőnek tekint, ennek megfelelően tudomásom szerint része a tananyagnak, és már korábban is szerepelt az érettségi tételek között. Egyébként azt hiszem, alkalmatlan vagyok személyem közéleti megítélésére.

– A Sinistra körzetet említette, ehhez a regényhez a személyes kötődése is erősebb?

– Nem tudom, helyes-e, ha a műveimet illető érzéseimet megosztom, mert azzal beavatkoznék az olvasás élményébe. A Sinistra egyébként tényleg nagyon közel áll a szívemhez, hasonlóképpen legutóbbi regényem, a Verhovina madarai is. De hát a novelláimat sem írnám meg másként. Az előadásmód lehet, hogy az idők során alakulgatott, de tartalmilag, azt hiszem, ugyanott tartok. A világról való véleményem nem sokat változott.

– Négy-öt év telik el, amíg egy új regénye megszületik.

– Igen, egy-egy kötetem megjelenése után kiengedek, lazítok és pár éven át alig írok. Ez bizonyára alkati kérdés, nem vagyok grafomán.

– Az idén érettségi tétellé vált, Állatkert című novelláját a tizennyolc éves érettségizők számára befogadhatónak véli? Egyébként ez mennyiben másfajta elismertség a korábbiakhoz képest?

– Valóban másféle „elégtétel”, mint amit egy irodalmi díj jelent, mert kitüntetéseket kaphat az ember az adományozó szeszélye, pillanatnyi kedve szerint is. Amikor írásom bekerül az országos tantervbe, az különleges elismerés. Ami pedig az Állatkertet illeti, kicsit meglepődtem a választáson. Majdnem negyven éve keletkezett, rövidke novella, amely tömörsége folytán komoly feladat elé állítja a diákot. Megjelennek benne az adott kor feszültségei, nem tudom, a mai fiatalság erre mennyire érzékeny. Mint ahogy azt sem tudom, hogy évtizedek elteltével mennyire képes az írás hangulata átütni a prózai szövegekben. Van ugyanis egy olyan, a kor történeti-politikai körülményeiből adódó légköre, ami ráborul a történetre. Kérdés, hogy érzékelhető-e ez ma is, hiszen ez a réteg hordozza a novella esztétikai értékeit. Örülnék, ha ez valóban így volna. A szegény bukottak számából esetleg ez is kiderül majd.