Kultúra

Egy lehetséges Mindszenty a színpadon

Pénteken este mutatták be Szabadkán Pozsgai Zsolt darabját – a hit kapocs lehet a különböző világok között

A szerző rendezésében mutatta be péntek este a szabadkai Népszínház magyar társulata Pozsgai Zsolt író, lapunk munkatársa Mindszenty – Szeretlek, Faust című darabját. Magyarország utolsó hercegprímásának szerepét az ismert délvidéki magyar szabadúszó színész, Molnár Zoltán alakítja. Mint a lapunknak adott interjúban elmondta, a valós történelmi eseményeken alapuló darabban a közönség egy elképzelt, egy „lehetséges Mindszentyt” láthat a színpadon.

szinhaz
Mindszenty szerepében Molnár Zoltán (Balra) partnerével, Csernik Árpáddal (Fotó: MH)

– Kötődik ön valamilyen módon a megszemélyesített alakhoz, Mindszentyhez? Ad ez valami pluszt ennek a szerepnek?

– Teljesen más világ a kettőnké, s mégis összeköt bennünket a mélységes hit, és mindaz, ami ebből ered. Az ő hite túlvilági, éteri, az enyém a színházba vetett hit. Hogy kisebbségiként itt és most, Vajdaságban, a mai Szerbiában is színházcsinálással akarok foglalkozni, annak ellenére is, hogy a színház máshol is válságban van, anyagilag is. Szerbia esetében ez hatványozottan érvényes. A darab az én olvasatomban arról is szól, hogy mekkora alázat és hit kell a színházhoz. Belső elhivatottság nélkül szinte lehetetlen vagy legalábbis értelmetlen dolog.

– A darab mennyire követi a valós történelmi eseményeket?

– Szinte teljes egészében ragaszkodik a valódi eseményekhez. Ami a színpadon jelenetről jelenetre megtörténik, az Mindszentyvel is megtörtént az életben. Nincs hozzáadva semmi. A körülmények, de még a párbeszédek is szinte azonosak a valóságban megtörténtekkel. Ezzel együtt, mivel mégiscsak színházról van szó, ebben a formában nálunk a történelmi események is izgalmas színházi cselekményként történnek meg.

– Mennyire igyekszik a valódi Mindszenty alakját megeleveníteni?

– A próbafolyamat alatt szabad kezet kaptam, hogyan formálom meg Mindszenty alakját. Vannak bizonyos szakmai határok, amelyek természetesek, de ezeken a kereteken belül a saját elképzelésem szerint – persze a rendezővel együttműködve – alakíthattam. Így jött létre a színpadon egy „lehetséges Mindszenty”, vagyis egy lehetséges olvasata a darabnak. Az egyik próbán a rendező felvételről lejátszotta Mindszenty beszédének eredeti felvételét, amit én akkor már napról napra rendszeresen elmondtam. Kiderült, hogy szinte azonos hangsúllyal, azonos tempóban mondtam, mint ő. Nagy élmény volt ez a számomra. Meglepő, de izgalmas is egyben.

– A darab tartalma és cselekménye mennyire vág össze azzal a képpel, amit Mindszentyről korábban kialakított magában?

– Nekem nem volt kialakult Mindszenty-képem, igen keveset tudtam róla, úgyhogy ez a szöveg revelációként ért. Tudtam ezt-azt, de alapvetően édeskeveset, mostanra viszont – hála Pozsgai Zsoltnak – nagy tudásom van ezzel kapcsolatban.

– A darabból mennyit tanulhat meg a néző az adott korról? Lehet ezt, mondjuk, iskolásoknak játszani?

– Ez elsősorban színházi előadás, és nem történelemóra. Szerintem sokkal inkább a fiatalokat szólítja meg, és nem elsősorban azt a korosztályt, amely jártas és felkészült lehet ebben a témában. Ha akarjuk, mégis lehet tananyagpótlóként is tekinteni rá.