Egy kortárs francia humanista

. Szerettem őt címmel jelent meg első regénye, amely egy klasszikus „történet a történetben”: a főhősnőt férje elhagyja, mire apósa, hogy vigasztalja, elmeséli neki saját életét. A regény – és a Gavalda-szövegek – népszerűsége elsősorban a szerző mélyen emberi történeteinek köszönhető. Ha a kortárs francia irodalom nagy embergyűlölője a napokban muszlimellenes regényével már botrányt kiváltó Michel Houellebecq, nagy humanistája mindenképpen Gavalda. Érdekes ugyanakkor, hogy a két, nálunk is ismert szerző ugyanakkora vehemenciával esik neki a fogyasztói társadalom és a plázák korának, és mindketten ugyanúgy a vidéki Franciaország és a hagyományos értékek feljebbvalóságát hirdetik az atomizált és élhetetlen metropolisokkal szemben. Csak míg Houellebecq görbe tükrében az egykor volt élet ma már élhetetlennek tűnik fel, és szereplőinek marad a csendes agónia és az örök magány, Gavalda minden egyes kötetében felmutatja a járható kiutat a plázák, a bankok és az álértékek uralta nagyvárosi társadalomból. Houellebecq szerint a régi Európa nincs és nem is lesz már sehol, Gavalda szerint elég Párizsból kimenni, vagy Párizsban jól élni, és ott van.

Utóbbit sugallja az Együtt lehetnénk is, amely Franciaországban pillanatok alatt bestseller lett, míg a Vigaszágban a vidék ad menedéket a nagyvárosból menekülőknek.

Utolsó két, magyarul is megjelent munkája a Kis kiruccanás és az Édes életünk, utóbbi kötet tavaly jelent meg a Magvetőnél, az írónő hazai kiadójánál. Regényei közül kettőt megfilmesítettek, egyiket –
A szerettem őt címűt – Audrey Tautou főszereplésével.

Maga a szerző három testvérével vidéken nőtt fel, Párizsban irodalmat tanult, majd tanított, írói sikerei nyomán azonban felhagyott ezzel. Jelenleg gyermekeivel Párizs mellett él, az Elle magazin rendszeres szerzője.