Egy kívülálló festőművész nyomában

Az óriási főműveket eddig soha nem volt alkalom egymás mellett látni (Fotó: Hegedüs Róbert)

A december végéig a budai Várban megtekinthető életmű-kiállítással kapcsolatban a szakember azt is hangsúlyozta: a művész közel száz festményének majdnem harmada lappang még, egy részükről sejthető, hogy Moszkvában lehetnek. Azt is elmondta, hogy a műtárgyvédelmi aggályokra válaszul minden egyes képet klimatizált ládában szállítottak Pécsről Budapestre.

– Az utóbbi hetekben sokat lehetett hallani a festmények Pécsről Budapestre szállítása körüli vitákról. Hogyan sikerült megoldani a helyzetet?

– Komoly feladat elé állítottak bennünket a rendkívül nagyméretű vásznai, mert ezeket az ötvenes-hatvanas években gondatlanul kezelték és károsodtak. Az ilyen műveket hengerre szokták tekerni a szállításhoz, azonban ezt a restaurátorok többségi véleménye alapján most nem lehetett megtenni. A műtárgyvédelmi szempon­tok miatt úgy döntöttünk tehát, hogy minden képet külön, a mozgást korlátozó klímaládában szállítunk, állandó hőmérsékleten és páratartalmon, a kisebb műveket is. Ez megegyezik a nemzetközi sztenderdekkel is.
Gulyás Gábor (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Mennyit mutat be a tárlat az életműből?

– A közel száz festmény majdnem harmada – köztük főművek – lappang, ami nagyon magas arány. A körülbelül harminc alkotás egy részéről egyébként lehet sejteni, hogy hol van: tíz művet a szovjet hadsereg annak idején elhurcolt a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiból, így azok a mai napig Moszkvában lehetnek. A tárlatunk alapját a közgyűjteményekben található fő művek adják, ezeket a magángyűjteményekből származó kisebb darabok egészítik ki. Az életmű megismerésében komoly előrelépés volt, hogy létrejöhetett Pécsen egy önálló kiállítás a műveiből, de oda is főleg kölcsönbe kerültek képek a Magyar Nemzeti Galériától. A többi közgyűjteményi darab a Budapesti Történeti Múzeumban, a miskolci, a debreceni és a szolnoki múzeumokban található, de Pozsonyban és Losoncon is vannak alkotásai.

– Hogyan fogadta és fogadja ma Csontváry Kosztka Tivadart a közvélemény?

– Tetten érhető, hogy különböző korszakaiban milyen folyamaton keresztül váltak egyre légiesebbé, lényegében átszellemültté az alakjai. Az első időszak iskolás, az akadémiai konvencióknak megfelelően megtanult rajzolni és festeni. A második időszakban ettől elrugaszkodott, már nem a technikára figyelt, a harmadik, érett korszakban pedig már nem a rajz a fontos, hanem a ritmus- és színvilág. A színhasználatban is komoly átalakuláson ment keresztül: 1903-1905 között sokat foglalkozott színelemzéssel, és kitalálta a sajátos, világító napszíneket. Érdekelte a természetes és mesterséges fény kapcsolata, ebben az időben kezdte festeni az éjszakai képeit is. Teljesen önálló, egyszemélyes szabályrendszert teremtett, ez is nehézség az értelmezésében, Cézanne-hoz hasonlóan valójában kívül van a kánonon. Fülep Lajos, a neves művészettörténész-művészetfilozófus is azt vallotta, hogy Csontváry világszínvonalú alkotó. Életében nem méltányolták munkásságát, csupán 1919-es halála után kezdtek hozzá egy monográfia írásához, kialakult egyfajta kultusz körülötte, és volt néhány nagyobb, összegző tárlat is. Sok vélemény él vele kapcsolatban, de kétségtelen, hogy nemzeti kultúránk meghatározó alakja. Időről időre érdemes bemutatni kiállításon, ráadásul mindig vannak fejlemények: előkerülnek addig nem ismert alkotások, új összefüggéseket lehet találni, ezeket szintén meg lehet jeleníteni egy-egy kiállításon.

– Mennyire kezeljük manapság a valódi helyén?

– Magyarországon az aukciós csúcsok egy részét az ő műveivel sikerült elérni, ami azt mutatja, hogy van megbecsültsége. A reális helye a nyugati és magyar művészetben pedig akkor ítélhető meg, ha rendszeresen vannak kiállítások, konferenciák, kiadvá­nyok, amelyek alapján másokkal összevethető. Csontváry - pontosabban életműve - egyik legnagyobb problémája az volt, hogy eddig nem lehetett egyben látni az alkotásait.

– A tárlaton van egy kisebb kortárs szekció is. Hogyan választotta ki az itt megjelenő művészeket?

– Olyan alkotókat szerettem volna felkérni, akikről úgy gondoltam, hogy van közük a Csontváry által képviselt világhoz. A másik tervem az volt, hogy különböző generációkat hívjak el. Ez egy mutatvány: hét művésztől hét munka valamit felvillant abból, hogyan hat Csontváry Kosztka Tivadar a mai képzőművészetben.

– A művészettörténetben mennyire kutatják a Csontváry-életművet?

– Jó érzékkel egyensúlyoz az ismeretterjesztő és tudományos igények között például Molnos Péter vagy Németh Lajos Csontváry-kötete, de ezek nem nagyon érhetők el. Ehhez a kiállításhoz készül egy kurátori katalógus, amely a tárlat tematikáját követve némileg ellensúlyozhatja a hiányt. Emellett decemberben tervezünk egy konferenciát, amely a közelmúlt kutatási eredményeit teszi közkinccsé.