Kultúra

Egy ismeretlen Csongor és Tünde

Vörösmarty Mihály soha nem láthatta saját művét a színpadon

Ma este mutatják be a Nemzeti Színházban Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét Vidnyánszky Attila rendezésében. A rendező azt mondja, minden idők legderűsebb előadására készül.

 Csongor és Tünde 20160311Ács Eszter (balra) Tündeként, Szűcs Nelli Ilmaként lép színre a darabban (Fotó: Varga Imre)

Csongor szerepében Fehér Tibor, Tündeként Ács Eszter látható ma este a Nemzeti Színház nagyszínpadán Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében.

Ahogy a Nemzeti Színház ajánlójában olvasható, a Csongor és Tünde színpadra állítása minden alkalommal próbatétel elé állítja a színművészeket, és noha a műnek számtalan adaptációja volt már a klasszikus mesei feldolgozástól a posztmodernig, minden alkalommal kihívást jelent megtalálni azt a kortárs színpadi formát, amely méltóképpen közvetíti a tündérmesét. Most Vidnyánszky Attila igazgató rendezi az előadást, aki egy, szintén a színház honlapján olvasható interjúban azt mondta, minden idők legderűsebb Csongor és Tündéjére készül. „Számomra most a szerelem derűje a legfontosabb. A derű, ami abból a reménységből fakad, hogy ők ketten nemcsak egymáséi lesznek, hanem egy hosszú közös út elején állnak” – mondja a rendező az előadásról.

Vörösmarty 1826 és 1830 között írta a művet. Sikeres művet akart írni, amikor a népszerű széphistóriát feldolgozta, ám az 1831 februárjában ötszáz példányban kinyomtatott Csongor és Tündéért még az írótársak sem lelkesedtek. A mű „meséje a közönségesen ösmert Tündér Ilonából van véve” – írta az előfizetési felhívásban. Egyedül Kölcsey lelkesedett, aki háromszor is elolvasta, és úgy vélte: „a Csongor kincs.” Mégsem került színpadra a mű: amikor a költő 1844-ben névtelenül benyújtotta azt a teátrum drámabíráló bizottmányához, elutasították mint előadásra alkalmatlant. Vörösmarty 1855-ben meghalt, így nem láthatta színpadon. A művet végül 1879-ben Paulay Ede rendezte meg először a Nemzeti Színházban. Ahogy a Nemzeti Színház honlapján olvasható, Paulay maximális látványosságra is törekedett, a drámai költemény mesejátéki vonásait emelte ki. Rendezését még harminchét évig játszották, a szereplők cserélődtek, de mindig Jászai Mari alakította benne a „jelképi mélységű rút és rontó démont”, Mirígyet.

A mű valódi értékeit szélesebb körben csak később fedezték fel: Schöpflin Aladár 1907-ben A két Vörösmarty címmel szentelt neki tanulmányt, majd Babits Mihály foglalkozott vele .

A 20. század első felében Németh Antal többféle verzióban és felfogásban, összesen tízszer rendezte meg Vörösmarty művét, 1937-ben a Nemzeti Színház igazgatójaként a teátrum centenáriumi évadában is. Az ötvenes évektől kezdve egyre több színházban műsorra tűzték a Csongor és Tündét. Később egyre több rendező próbálta mai közegbe helyezni a történetet: Harag György kolozsvári előadása a tömbházak közötti játszótéren, a „valóság árnyékában” játszódott, Ruszt József eszköztelen stúdió-előadást rendezett belőle. Az Éj szerepét Lukács Margit ötven éven át játszotta a Nemzeti Színházban.

A mostani előadás főbb szerepeiben Nagy Mari (Mirígy), Szűcs Nelli (Ilma), Szarvas József (Balga), Ivaskovics Viktor (Kalmár), Rubold Ödön (Fejedelem) és Blaskó Péter (Tudós) láthatók.