Egy elképzelt mozgalom nyomában

A Kassák által alapított galéria egyik tárlatán Tihanyi Lajos is kiállított (Fotó: Nagy Balázs)

A Ma című irodalmi és művészeti folyóirat száz éve, az első világháború Budapestjén született meg 1916-ban. Kassák Lajos a Tett betiltása után hozta létre ezt a lapot, amelyben – félretéve háborúellenes nézeteit – az „új kultúra” mozgalma számára teremtett intézményes kereteket. A Kassák Múzeum új időszaki kiállítása ezen keresztül mutatja be, hogy Kassák és köre a huszadik század eleji művészeti diskurzusban milyen kommunikációs technikákkal igyekezett kijelölni pozícióját a korabeli kulturális életben.

A kiállítás egyik kurátora, Szeredi Merse Pál vezetett körbe minket az új tárlaton, amely voltaképpen egy sorozat része: tavaly a Tett című folyóirat története köré szerveztek kiállítást a múzeumban, az idén pedig az újabb centenáriumot ünnepelhetjük. Az Elképzelni egy mozgalmat: a Ma Budapesten című tárlat létrehozóinak, Dobó Gábornak és Szeredi Merse Pálnak az volt a szándéka, hogy „újragondolja Kassákot”, azaz, hogy a szokásostól eltérően ne esztétizáló szempontból ítéljék meg az általa alapított folyóiratokat, hanem történeti dokumentumként tekintsenek rájuk. Ennek megfelelően egy kutatásközpontú kiállítást hoztak létre, amely a leghosszabb életű avantgárd lap budapesti időszakát dolgozza fel. Mint a kurátor elmondta, erre a körülbelül három évre ők úgy tekintenek, mint a magyar avantgárd intézményrendszerének történetére, és úgy véli, a kiállított dokumentumok alapján nyomon is követhető az intézménysülés folyamata. „Megpróbáltuk az utólagos interpretációkat kiirtani” – fogalmazott a kurátor, aki szerint a harmincegy lapszámban különféle kommunikációs stratégiákat lehet beazonosítani. Ennek kapcsán a kiállítás négy témára összpontosít: az előképkeresés és kontextusteremtés, a Ma önmeghatározása, a Ma intézménnyé alakulása, illetve a politika és avantgárd szempontjai mentén vizsgálták a dokumentumokat.

A tárlat első része a borítókon keresztül vizsgálja a folyóirat történetét, amelynek első korszakában a szerzők megpróbálták pozicionálni magukat a kortárs művészetben és művészettörténetben. Minden akkori borítón egy-egy műalkotás reprodukciója szerepelt, de a kubisták, futuristák és expresszionisták alkotásai mellett megjelentek Van Gogh, Rembrandt és Vaszary János képei is. A leginkább „maistáknak”, vagy „kassákistáknak” nevezett művészek egyébként igyekeztek meghatározni a saját mozgalmukat, amely egyik izmushoz sem tartozott igazán, noha a kritika legtöbbször futuristának titulálta őket. „A Ma, illetve a Kassák körül kialakult kör azonban nem sorakozott fel egy zászló mögött sem, inkább fórumként működött, amelyben a nemzetközileg is elismert hazai művészek megtalálhatták a helyüket” – magyarázta a kurátor. A kiállítás fősodrát azonban nem ezek, hanem a Ma intézményesülésének kérdései jelentik: 1917-ben Kassák Lajos egy galériát hozott létre, hogy bemutatkozási lehetőséget adjon a fiatal alkotóknak. Ettől kezdve a folyóirat is átalakult, a borítón egy-egy alkotás helyett kiállításplakátok szerepeltek, a tartalom pedig kiállítási katalógussá változott.

A folyóirat-borítók mellett Kassák Lajos hagyatékából származó dokumentumok is szerepelnek a tárlaton: mint Szeredi Merse Pál elmondta, a futuristákhoz, illetve Marinettihez hasonlóan Kassák is a saját mozgalmának arca lett, személye voltaképp azonossá vált a Mával. Ezt jól példázza a képzőművész-költő – szintén megtekinthető – névjegykártyája is, amelyen minden magyarázat nélkül csupán ennyi szerepel: „A Ma szerkesztője”. A kiállítás második terme galériájuk történetét meséli el. A kurátor szerint ma már nem lehet rekonstruálni az egykori tárlatokat, mivel nagyon kevés mű maradt fenn. Kassák Lajos segítségével a fiatal művészek pénzhez is jutottak (ő maga nem kért jutalékot), ugyanakkor sokszor ismert festők képeit is kiállította, például Tihanyi Lajos, vagy Orbán Dezső műveit (akiknek viszont kellett fizetniük a lehetőégért).

Kassák 1919-es szerepvállalásának, illetve a folyóirat budapesti működésének végét jelző dokumentumokkal zárul a tárlat. Noha a lap erősen baloldali politikai vonalat képviselt – amely azonban nem volt azonos a bolsevizmussal vagy a kommunista propagandával, hiszen háborúellenesek voltak –, Kassák mindvégig próbálta megőrizni a pártoktól való függetlenségét. Mint azt a kiállítás kurátora elmondta, a hiedelmekkel ellentétben nem tiltották be a folyóiratot a Tanácsköztársaság bukása után – mert nem volt akkora politikai súlya –, hanem egyszerűen elfogyott a papír az antant blokádja miatt. Kassák a húgán keresztül Bécsbe tudott kicsempészni egy keveset, hogy ott folytathassa szerkesztői munkáját.

Ezután vált a lap a hazai mellett a nemzetközi avantgárd fórumává is.