Kultúra
Demény temploma a várak sűrűjében
Rejtőzködő Magyarország 794.
Biccsét elhagyva megint csak Mednyánszky báró úrhoz fordulunk, rövid részletet idézve az 1825-ben közreadott Vág-parti útirajzából. „A Szulyói völgyet, Magyarország egyik legérdekesebb részét, nem szabad elkerülnie senkinek, aki Isten szépséges teremtésének csodái iránt fogékony. Égig érő hegyóriásokat, a titánoknak a magas Olümposz elleni támadását érzékletesebben jelképező kolosszusokat mindenütt talál az ember, ahol hegységek találkoznak. De ilyen csodálatos alakulatokat, ilyen tornyokat, obeliszkeket, szinte művészi kézzel kivésett rajzolatú állat- és emberalakokat sehol nem találhat”.
Szulyó várát (Hrad Sul’ov) a Vág bal partján elhelyezkedő Peredmér (Predmier) községből érhetjük el legkönnyebben, a zsolnalitvai várhegy nyugati oldalára felvezető úton. Huszonöt kilométer hosszú sziklarendszer várja a látogatót, bizarr kő kapuzatokkal, melyek közül a „Gótikus-kapunak” elnevezett a leglátványosabb. A valódi, 13. században épült kővár szinte hozzátapad a sziklákhoz; a 665 méter magasan fekvő védelmi építmény pedig alighanem a legmagasabban fekszik a Kárpátok koszorújában. Falai az 1700-as években még nagyrészt megvoltak, az építőanyag java a község két, 16–18. századi, egykor reneszánsz stílusú kastélyának öreg falaiban kereshetők.
Szulyóváraljától Vágváraljáig alig tíz kilométer a távolság. A Vág 1950-ben felduzzasztott, hatvan éve villanyáramot termelő vízienergia-tárolója nemigen vetekedhet a környék természeti szépségeivel, amint Vágbeszterce város ipari üzemei és egyen lakóházai sem csábítják magukhoz a turistákat. Pedig ez volt valaha az a Beszterce, amelyik Mikszáth Kálmán regénye által lett nevezetessé a vágnedeci várúr, gróf Pongrácz István félig-meddig igaz történetében. Ha a bolond gróf végül nem is ostromolta meg Besztercét, a 19. század elején, a folyó túlpartján még most is, messziről is láthatók az egykori határvédő Vág-vár (Povaz’sky’ hrad) maradványai.
Az 1260-as években épült, első írásos említése 1316-ból maradt fenn. Királyi vár volt, de Csák Máté tartományúré lett, száz másik várral együtt az országban, aztán 1325-től az évszázad végéig a Héderváry nemzetség birtokolta, 1400 és 1424 között Stibor vajda, 1439-től 1455-ig Cillei Ulrik várai közé tartozott; 1458-ban a hírhedt Podmaniczkyak szerezték és bírták 1526-ig. Sok gazdája volt még, mígnem a császári hadmérnökök 1689-ben felrobbantották, hogy ne kerülhessen a kurucok kezére. A Vágváraljától nyugatra, 497 méter magaslaton fekvő vár a romjaiban is értékes emlék, remek rálátással a folyó völgyére. Középkori műemlékben sem szenved hiányt a város: Szűz Mária titulusú plébániatemploma a 14. században épült, gótikus formájából megmaradt a félnyolcszög-záródású szentély, benne a Podmaniczky és Balassa főurak latin feliratos, alakos reneszánsz síremlékeivel. A nyugati – eredeti – harangtorony bizarr aszimmetriába került a 20. században a hajóhoz épített, eklektikus templom rémes tornyával.
Visszatérve a régi szakrális értékek területére, a Rajec felé vezető mellékúton, tíz kilométerre Besztercétől a Demény (Domaniz’a) nevű faluba látogatunk. Régészeti kutatások szerint már a 11. században lakott település volt, a helység 1268-ban bukkant fel először írásban Domanysa néven. Több nemesi család birtokolta, a 15. században piactartási jogot is szerzett. A Szent Miklós püspök titulusú egyházról alig maradt tájékoztató adat, a 13. századinak ismert templom a temetődombon található, vaskos nyugati – késő román kori, korai gótikus – tornya alatt csúcsíves bejárattal, fölötte galériás, fazsindely borítású hagymasisakkal. Vidéki barokk jellegű a hajó, szegényes berendezéssel; ellenben egy remek mívű, faragott barokk szószékkel. Múlt évben teljes külső renoválásba fogtak a műemlékes szakemberek, az épület lábazatával kezdve a vakolat leverését, így került a figyelem központjába a keleti, háromnegyed köríves alaprajzú, emeletes szentély. A falkutatás eredménye egy újabb Árpád-kori, kupolás körtemplom (rotunda), amely önmagában is régészeti szenzáció.