Czóbel Béla-tükörcserepek Nagybányától Párizson át Szentendréig
Barki Gergely: Nincs unalmasabb, mint egy klasszikus állandó kiállítás, főleg Szentendrén – A kiállítótér modernizálódott, így több kép látható
A következő évben elnyerte az iskola aktpályázatának díját. 1905-től a legprogresszívebb francia alkotókkal együtt kiállított a Salon d’Autumne és a Salon des Independants kiállításain. Ebben az évben Belgiumban is dolgozott, majd visszatért Nagybányára, ahol új felfogású műveivel megbotránkoztatta a konzervatív tanárokat, ám hamarosan meghatározó lett a többi, Párizsból visszatért kollégával alkotott neós kör. 1906-ban tért vissza Párizsba, ahol Matisse, Picasso és Modigliani köreiben forgott, 1907-ben a Salon des Independants-on Modigliani Kék aktjával szemben mutatta be Fekvő női aktját. A kép – a fauve-izmus korszakában festett hét másik akttal együtt – elveszett. Tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), ám tárlataikon leginkább hazaküldött képekkel szerepelt, majd a későbbi Nyolcakkal is kiállított – a csoport Új képek című tárlata az 1909-es év nagy szenzációja volt Pesten. A Nyolcak elnevezést csak az 1911-es kiállítástól használta a festőcsoport, erre a tárlatra Czóbel azonban már nem küldött képet. Ekkor telepedett le családjával Párizs mellett, ahonnan 1914-ben a háború miatt Hollandiába menekült. Műtermét lefoglalták, műveit elárverezték, így az 1910 és 1914 közti időszakból nincsenek képek. 1919-ben Berlinben telepedtek le, ahol a Die Brücke csoporttal működött együtt – később, a hitleri időkben az ő műveit is „elfajzottnak” minősítette a náci ideológia. Párizsba 1925-ben tért vissza. Ekkor már teljesen a saját útját járta. 1927-ben New Yorkban is bemutatták képeit. A két háború közt sokat dolgozott a Hatvany család birtokán Hatvanban. Szentendrére 1930-ban látogatott először, itt ismerkedett meg második feleségével, Modok Mária festőművésszel és a művésztelep olyan alkotóival, mint Barcsay Jenő és Bálint Endre. 1945-ben a Szentendrei Festők Társaságának elnökévé választották, az Európai Iskola több kiállítására is meghívták. A háború után Szentendrén és Párizsban élt, a magyar festészet nagyköveteként tekintettek rá. 1947-től életjáradékot kapott, és Kossuth-díjat is átvehetett. Múzeuma 1975-ben nyílt meg, még életében. A kollekció ma százhatvan festményt és ezer grafikát tartalmaz.