Kultúra
Csekkbefizetés hitchcocki izgalmakkal
Szomszédunk azzal terelte magára a világ figyelmét, hogy rámutatott: elég boncolgatni a kelet-európai lét és a kelet-európai hétköznapok sokszor egészen megszokott szituációit, hogy húsbavágó drámát mutassunk be. A bolgár-görög koprodukcióban készült A lecke is hasonló utat jár be, és annak ellenére, hogy hamisítatlan kisrealista dráma, néhány pillanatában izgalmasabb, mint a direkt feszültségkeltésre apelláló produkciók.
A San Sebastiántól Göteborgon át Tokióig számtalan fesztiválon díjakat elnyert film főszereplője egy általános iskolai tanárnő, aki, miután egy diákja elpanaszolja neki, hogy meglopták, elhatározza, hogy kézre keríti a tettest. Arra kéri az osztályt, hogy együttesen térítsék meg a lány kárát, hátha a közös szerepvállalással sikerül hatást gyakorolni a tolvaj lelkiismeretére. Annak ellenére, hogy a kísérlet kudarcba fullad, egyre inkább az ügy megszállottjává válik. Közben azonban otthon is áll a bál, a házukat jelzáloghitel terheli, és csupán néhány napjuk van rendezni a tartozást, ugyanis mint kiderül, iszákos férje a kölcsön havi befizetése helyett inkább legurította a pénzt a torkán. A helyzeten egyedül gazdag édesapja segíthetne, hozzá azonban nem akar fordulni, hiszen képtelen neki megbocsátani, hogy még mielőtt sírkövet állított volna anyja sírjára, máris egy jóval fiatalabb lánnyal osztja meg a hitvesi ágyat. A nő így egyre nagyobb erkölcsi válságba sodródik, hiszen miközben elkeseredetten próbál az iskolában igazságot szolgáltatni, az élet kikényszeríti belőle, hogy kevésbé tisztességes megoldásokhoz nyúljon.
A lecke amellett, hogy a kifordított női-férfi szerepekről, az általános kiszolgáltatottságról, morális dilemmákról mesél, számos aspektusában tipikusan az a film, amelyet teljes mértékben csak itt, Kelet-Közép-Európában lehet teljes mértékben átérezni, hiszen a lelketlenül működő hivatalok, a legkisebb hatalmukat is örömmel fitogtató biztonsági őrök és a féllegálisan működő uzsorások a kontinens ezen felén ismertek leginkább. A történetnek pedig éppen a hétköznapisága félelmetes, hogy olyan esetet mesél el, amely tényleg szinte bármikor, bárkivel megeshet. A filmet társrendezőként és társ-forgatókönyvíróként is jegyző Kristina Grozeva és Petar Valchanov párosáról pedig nagy valószínűséggel hallani fogunk még a jövőben: nem sokan képesek arra ugyanis, hogy hitchcocki izgalmakkal mutassanak be egy csekkbefizetést
A San Sebastiántól Göteborgon át Tokióig számtalan fesztiválon díjakat elnyert film főszereplője egy általános iskolai tanárnő, aki, miután egy diákja elpanaszolja neki, hogy meglopták, elhatározza, hogy kézre keríti a tettest. Arra kéri az osztályt, hogy együttesen térítsék meg a lány kárát, hátha a közös szerepvállalással sikerül hatást gyakorolni a tolvaj lelkiismeretére. Annak ellenére, hogy a kísérlet kudarcba fullad, egyre inkább az ügy megszállottjává válik. Közben azonban otthon is áll a bál, a házukat jelzáloghitel terheli, és csupán néhány napjuk van rendezni a tartozást, ugyanis mint kiderül, iszákos férje a kölcsön havi befizetése helyett inkább legurította a pénzt a torkán. A helyzeten egyedül gazdag édesapja segíthetne, hozzá azonban nem akar fordulni, hiszen képtelen neki megbocsátani, hogy még mielőtt sírkövet állított volna anyja sírjára, máris egy jóval fiatalabb lánnyal osztja meg a hitvesi ágyat. A nő így egyre nagyobb erkölcsi válságba sodródik, hiszen miközben elkeseredetten próbál az iskolában igazságot szolgáltatni, az élet kikényszeríti belőle, hogy kevésbé tisztességes megoldásokhoz nyúljon.
A lecke amellett, hogy a kifordított női-férfi szerepekről, az általános kiszolgáltatottságról, morális dilemmákról mesél, számos aspektusában tipikusan az a film, amelyet teljes mértékben csak itt, Kelet-Közép-Európában lehet teljes mértékben átérezni, hiszen a lelketlenül működő hivatalok, a legkisebb hatalmukat is örömmel fitogtató biztonsági őrök és a féllegálisan működő uzsorások a kontinens ezen felén ismertek leginkább. A történetnek pedig éppen a hétköznapisága félelmetes, hogy olyan esetet mesél el, amely tényleg szinte bármikor, bárkivel megeshet. A filmet társrendezőként és társ-forgatókönyvíróként is jegyző Kristina Grozeva és Petar Valchanov párosáról pedig nagy valószínűséggel hallani fogunk még a jövőben: nem sokan képesek arra ugyanis, hogy hitchcocki izgalmakkal mutassanak be egy csekkbefizetést