Kultúra

Csehov világa üresen és otthontalanul a nyolcvanas években

Dilettánsok parádéja lett a Sirály filmadaptációja

A legtöbb kezdő rendező vért izzad, hogy létrehozza első filmjét, a produkció költségeit sokszor részben saját zsebből állja.

Christian Camargo azonban nyilvánvalóan az átlagnál jóval kedvezőbb helyzetben volt, hiszen az elmúlt másfél évtizedben számos televíziós sorozat mellett olyan nagyszabású produkciókban kapott kisebb-nagyobb mellékszerepeket, mint A bombák földjén vagy az Alkonyat legutóbbi két epizódja, így nyilván tekintélyes kapcsolati hálóra tett szert. Részben talán ennek köszönhető, hogy az Éjjelek és nappalok című filmjét mások mellett Jean Reno, William Hurt és Katie Holmes szereplésével készítethette el, részben pedig természetesen az is közrejátszhatott, hogy a Sirály című Csehov-drámát adaptálta.

Ennél hálásabb alapanyagot pedig aligha találhat egy rendező, szinte egy az egyben átformálható forgatókönyvvé, és jó színészekkel nagyot hibázni nem lehet. Camargo azonban úgy érezte, íróként hozzá kell tennie és aktualizálnia szükséges e remekművet. A gondolata egyáltalán nem ördögtől való, mások mellett Baz Luhrmann a Rómeó és Jú­liát napjaink Los Angelesébe helyező műve is egész remek lett. Az ilyesmiből megfelelő kreativitással, érzékkel és vizualitással egészen jó is kisülhet – úgy tűnik, Camargo sajnos mindezeknek híján van.

Az Éjjelek és nappalok története a nyolcvanas évek közepén Amerikában játszódik, a főszereplő az eredetiben tehetséges és reménytelenül szerelmes íróból ezúttal filmrendező-palánta lett, a sirályt sasra cserélték, a dalrészletek helyét pedig szintipop vette át. Ez utóbbi elsőre talán borzalmasnak hangzik, ám épp egy apró zenei betét mutat rá arra, hogy a korszak hangulatában és az üres, sznob miliőben milyen tökéletes otthonra találhatna Csehov világa. Sajnos azonban mindez a rendezőnek nem tűnik fel, így lényegében semmi értelme nincs a cselekmény idejét és helyszínét megváltoztatni.

Az orosz drámaíró egyébként vígjátéknak aposztrofálta saját művét, noha nem sok okunk van a nevetésre, a keserűen humoros oldala leginkább a szereplők lelki bezártságában, saját világukba menekülésében, az egymás melletti elbeszélésben és a kommunikáció képtelenségében domborodik ki. Ezzel szemben Christian Camargo karakterei szinte teljességgel nélkülözik az eredeti színmű szereplőinek finomságát, sőt, egyenesen idiótát csinál belőlük – ez az idiotizmus azonban sokkal inkább öncélúnak és irritálónak hat, mintsem társadalomkritikai élnek. Nem véletlen, hogy a színészek is teljesen tanácstalanok a filmben, Jean Reno képtelen kamatoztatni karizmáját, olyan halvány, hogy észre sem vesszük, Katie Holmes élettelen és a többi szereplő sem emelkedik ki – egyedül Ben Whishaw emlékezetes, de sokkal inkább ripacskodása, mintsem talentuma miatt. És akkor még nem is említettük, hogy a lelőtt madár motívuma is új funkciót nyer, elveszítve eredeti szimbólumát. Az Éjjelek és nappalok sajnos az az alkotás, ami nagyjából semmi – a forgalmazó nevéhez számos nézhetetlen sci-fi és fantasy mozipremierje köthető, ezt a félresikerült abszurd vígjátékot is nehéz másnak elkönyvelni, mint egy gyenge poénnak.

Days and Nights
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték
92 perc, 2014
Rendező: Christian Camargo
4