Kultúra
Cseh társulat nyerte a V4 Fesztivált
Az 1956-os forradalomról szóló darab zárta a visegrádi színházi találkozót
Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország, azaz a visegrádi négyek fesztiválját immár negyedik alkalommal szervezték meg: a V4 Fesztivált a közös szellemi értékek, a hagyományok és a kulturális kohézió fenntartása érdekében rendezik meg évről évre. A vasárnap este zárult eseményen a négy ország művészei által létrehozott meglepetéselőadás ezúttal az 1956-os forradalomról szólt.
Jaroslav Fedoryshyn, a zsűri ukrán elnöke és a záróelőadás rendezője ezt megelőzően jelentette be a versenyprogram idei győztesét, a csehországi Zlin Színházat, amely A világ útvesztője és a szív paradicsoma című előadásáért vihette el a fesztivál fődíját. Király Nina, a Nemzeti Színház nemzetközi kapcsolatkért felelős munkatársa, aki szintén zsűritag volt, elmondta, döntésük harmonikus volt. „Nehéz összehozni egy olyan fesztivált, amely a régió legfontosabb problémáira koncentrál” – tette hozzá.
A fesztivál záró előadása egy kéthetes workshop eredményeként jött létre, és mint Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház ügyvezető igazgatója és a V4 Fesztivál és Színházi Találkozó főszervezője elárulta, hatalmas munka volt nem csak ebben, hanem az egész programban.
A vendég ukrán társulat is részt vett az 1956-os eseményeket feldolgozó darabban, színpadi, mozgásszínházi gyakorlatok láncolatából állt össze a dráma, amely egy vászonra kivetített fekete-fehér filmrészlettel indult, majd fekete-fehérbe öltözött felnőttek, és két, színes ruhadarabokat viselő gyerek jelent meg a színpadon.
A gyermeki és a felnőtt világ kontrasztja az egész darabot végigkísérte: a küzdelem és a játék, a megélés és az utólagos tudás, a múlt és a jelen állt egymás mellett. A kisiskolások lassan, szinte szótagolva olvasták fel a régi újságokból a legfontosabb események leírásait.
A színészek absztrakt mozdulatsorokkal fejezték ki a történések érzelmi hátterét, időnként képpé, élő szoborrá merevedtek, és az események emlékműveként álltak a színpadon. A közösen szétszaggatott újságpapírok a szabad sajtó eltűnésére utaltak, az összefogás pillanatait összeakasz-tott fekete ernyőkkel jelenítették meg, melyek később fegyverré, a dik-tatúra és a háború eszközeivé váltak.
Nagy fémhengereket mozgatva elevenedtek meg a dübörgő harckocsik és a közönséggel szembenéző fegyvercsövek. A tartályok mélyéről ezután piros, fehér és zöld anyagok bukkantak elő, és megjelent a kivágott sarló-kalapács motívuma is. Az előadás végén a szereplők égő mécseseket helyeztek el a térben, majd a földön elnyúlva, végtagjaikat magasba emelve a halottak erdejévé alakultak.
A kevés díszlettel dolgozó, ám látványelemekben mégis gazdag előadásban a forradalom történései nem annyira tényszerűen, mint inkább asszociációk kiindulópontjaként szerepeltek.