Kultúra
Csábító remekművek Budapestről
Milánó után Párizsban lesz látható a válogatás a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeinek kincseiből
Mintegy nyolcvan remekművet mutat be a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria a gyűjteményeiből Milánóban, az egyik legfontosabb kiállítóhely, a Palazzo Reale termeiben. Mint arról lapunk korábban már beszámolt, a Raffaellótól Schieléig – Remekművek a budapesti Szépművészeti Múzeumból című válogatás a két intézmény kiemelkedő kincseiből február 7-ig látható az észak-olaszországi nagyvárosban, a 16. századtól a 20. századig ötszáz év európai művészetét tárva az érdeklődők elé. A kiállítást a minap a helyszínen mutatta be a sajtó képviselőinek Stefano Zuffi kurátor, hangsúlyozva: a száznegyven művet felsoroló listáról ő maga választhatta ki, mit szerepeltessen, az egyetlen kikötés az volt, hogy magyar alkotások is legyenek. Bár szerettek volna Csontváry-képeket is hozni, a jelenleg Budapesten látható nagy tárlat miatt erre nem volt lehetőség. A listának a felét mutatja be, a rendelkezésre álló viszonylag szűk terület miatt egy sűrű, reprezentatív válogatásban, amely jól képviseli a két budapesti intézmény gyűjteményének kincseit.
Az első terem az ezerötszázas évek velencei festészetéből válogat: El Greco Bűnbánó Magdolnája „párbeszédben” áll Tintoretto Emmauszi vacsorájával – emelte ki a kurátor. Itt látható Tiziano portréja és egy Veronese-mű is. A második teremben kapott helyet a Milánóban korábban már bemutatott Esterházy Madonna, Raffaello befejezetlen, mégis lenyűgöző festménye. Ebben a helyiségben látható még két Szent Család-ábrázolás, egy Leonardo da Vinci-fejtanulmány (az Anghiari csata című alkotásához készült), illetve Raffaello angyalfejrajza, amelyeket azonban műtárgyvédelmi okokból havonta lecserélnek majd, hasonlóan a többi néhány társukhoz a tárlaton. Itt állították ki a Leonardo da Vincinek tulajdonított bronz lovas szobrocskát is. Míg az első két terem erősen itáliai jellegű, a harmadikban megtörténik a nyitás – mondta Stefano Zuffi, hiszen a főképp német reneszánsz művészet olyan képviselői láthatók itt, mint idősebb Cranach Saloméja, vagy Dürer portréja feltehetően a testvéréről. De kiállították az Okolicsnói mester néven ismert művész alkotását a keresztről levett Jézusról, mellette Cranach ugyanilyen témájú képével. Az ilyen „párbeszédet” képviselik Bronzino és Heemskerck egy időben, 1540 körül festett művei, a pásztorok imádását, illetve a keresztről levételt ábrázoló képek: mint a kurátor rámutatott, izgalmas az ábrázolásmód és az alakok gesztusainak eltérése. A negyedik terem a barokk kor elejét mutatja be, a közös pont Róma: minden itt szereplő flamand, itáliai, spanyol alkotó figyelte, mi történik az ottani művészetben – mondta Zuffi. Rubens férfiportréja is itt látható, de Velazquez földműveseket ábrázoló életképe az egyik legjelentősebb Caravaggio-hatást mutató mű, hívta fel a figyelmet a szakember, hozzátéve, hogy a többi alkotáson is látható a fény-árnyék mesterének „befolyása”. Az ötödik terem az érett barokk stílus műveiből válogat, többek között Frans Hals férfiportréjával, Van Dyck házaspárt ábrázoló, megkapó festményével, a hatodik terem pedig az 1700-as éveket mutatja be, itt szerepel Mányoki Ádám önarcképe, Canaletto, Tiepolo, Bellotto festményeivel. A hetedik teremben a romantika következik, Markó Károly fantázia-Tivolijával és Courbet szintén idealizált látképével, egy Goya-portréval és Munkácsy Liszt Ferenc-képével. A nyolcadik terem okozza az egyik legnagyobb meglepetést a közönség számára a kurátor szerint: Rippl-Rónai Kalitkás hölgye, Vaszary János Aranykor című képe minden látogatóból csodálatot vált ki, hiszen ezeket kevesen ismerték eddig. Az utolsó teremben az impresszionizmustól az avantgárdig ívelve Szinyei Merse Majálisa, egy Schiele-rajz, Manet, Gaugin és Monet képei, Márffy Ödön fekvő aktja, Bortnyik Sándor feszes, modern képe (Hatalakos kompozíció) és egy Cézanne-csendélet is látható.
Stefano Zuffi azt is elmondta, az olasz közönség – érthető okokból – szinte kizárólag az itáliai művészetet ismeri, ezért különleges jelentősége van annak, hogy magyar alkotásokat és németalföldi, francia, spanyol képeket is megtekinthetnek a tárlaton. A„húzónevek”, mint Raffaello, Tizano segítenek abban, hogy bevonzzák a közönséget – mondta. A látogatottsággal egyébként elégedett: a nyitástól eltelt szűk egy hónap adatai alapján a zárásig százhúsz-százharmincezer érdeklődőre számítanak.
A válogatás, kibővülve több francia és magyar művel, tavasszal a párizsi Musée du Luxembourgban lesz látható – közölte Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, lapunk kérdésére pedig azt mondta, remélhetőleg sikerül addigra Csontváry-képet is szerezni. Később további jelentős intézményekben is szeretnék bemutatni a kincseit.