Claude Lanzmann elismerése: A Saul fia segíthet emlékezni

Claude Lanzmann és Nemes Jeles László (Forrás: Thierry Fremaux - Twitter)

Az alkotás vasárnap négy díjat, köztük a zsűri nagydíját nyerte el a cannes-i filmfesztiválon, Európa legfontosabb filmes seregszemléjén.

Lanzmann, aki a Le Monde-ban 1994-ben megjelent Holocauste, la représentation impossible (Holo­kauszt, az ábrázolás lehetetlensége) című cikkében támadta a Schindler listáját, most úgy fogalmazott, hogy szereti Spielberg filmjeit, de annak idején az amerikai rendező nem gondolkodott eleget sem a holokausztról, sem a filmkészítésről, illetve arról, hogyan kellene ötvözni a kettőt – írja az Origo.hu a francia lapot idézve. A rendező fő állítása, hogy a holo­kauszt kontextusában minden egyes „miért” az obszcenitás aktusa, mert a holokauszt semmilyen más történelmi esettel nem hasonlítható össze, így mindenféle megértés vagy arra irányuló szándék felesleges.

A magyar film elsősorban azért érdekelte, mert magyar, mivel – ahogy fogalmazott – „a magyarországi holokauszt nagyon speciális eset: később kezdődött, csak 1944 tavaszán, és a nácik pár hónap leforgása alatt négyszázezer magyar embert likvidáltak”.

Lanzmann szerint Nemes Jeles elég okos volt ahhoz, hogy ne próbálja meg ábrázolni a holokausztot, mert tudta, hogy nem lehet. „Ez a film nem a holokausztról szól, hanem a sonderkommandósok életéről. Amikor azt mondtam, hogy képtelenség ábrázolni a holokausztot, arra gondoltam, nem lehet bemutatni, milyen volt meghalni a gázkamrákban” – mondta.

Az interjú zárókérdésére, hogy a Saul fia segíthet-e abban, hogy a holokauszt emléke ne merüljön feledésbe, Lanzmann azt válaszolta: bizonyos értelemben igen.