Belső bolyongások az árnyképek között

Formanek Csaba alakításában a főhős egyszerre lesz ősi és jelenkori (Fotó: Szőke Péter)

A jól ismert eposzt ezúttal Formanek Csaba író, színész, rendező dolgozta fel Hádész – Látomások az Alvilágból című mono­drámájában. A józsefvárosi Baross utcában, a Patyolat Próbaüzem nevű kulturális befogadótérben látható előadás olyan sötét komédia is egyben, amely a vágyakról, a belső harcról, a depresszió határvidékeiről, az önképről és önismeretről, az elveszettségről, a későn hazaérkezőkről, a világ felosztásáról is szól.

A Formanek Csaba által előadott darab első felében valóban a drámai szál a meghatározó. A főszereplő élete történelmi beszédére készül, amelybe bele szeretné fogalmazni az egész emberiség életét, fájdalmát. Hamar kiderül azonban, hogy az a bizonyos háború elsősorban saját magában zajlik, a világ mintha csak asszisztálna hozzá, megteremtve ezzel a megfelelő díszletet. „Senki se vagyok, befelé bolyongok.”, „Bennem dúl a háború” – hangzanak a kíméletlen mondatok. A „senki se” érzés pedig még jó néhányszor visszatér a drámában.

Az előadás második felében emellett hangsúlyos lesz az a szürreális, abszurd, látomásokkal teli perspektíva és szarkasztikus attitűd, amely a karakter meghasadt – vagy inkább nagyon is ép? – elméjét jellemzi. Formanek Csaba mindvégig sziporkázik a szerepben: hátborzongató, ahogy hol a világ, pontosabban az alvilág uraként szónokol, hol pedig a lezüllött, „senki se” királyként elmélkedik, s nem akar mást, csak „belehullani a világ közepébe”.

A szuggesztív előadásmódnak, a kivetített képeknek, filmjeleneteknek, szövegeknek, az olykor misztikus, üvöltő zenének és a hol vakító fényben égő, hol teljes sötétségbe burkolózó színpadképnek köszönhetően mindvégig az alvilág legmélyebb bugyrában érezzük magunkat.

A kitűnő alakításnak köszönhetően, a főhős egyszerre ősi és jelenkori, a kiszólásokkal pedig a nézőnek szegez olyan komoly, napjainkat és jövőnket érintő kérdéseket, mint a klímaváltozás, a túlnépesedés, a téboly vagy a szerelmi bánat. Mindannyian ott toporognánk a kollektív öngyilkosság küszöbén? – főszereplőnk gondolkodás nélkül rávágja az igent. Formanek Csaba további érdeme, hogy ügyesen mozog a realitás-szürrealitás küszöbén, s kijátssza a mindkettőben rejlő lehetőségeket. A témához pedig olyan érzékenységgel nyúl, hogy a jelen problémáit éppúgy képes beleszőni a darabba, mint az emberiség ősidők óta megoldhatatlan gond­jait. A digitális világ is többször felvillan – pásztáz és nyomaszt. „Újra kell programoznom magam”, mondja, s a kéretlen emailek közül talán előkerül a megírhatatlan beszéd is.

A fekete és a sötétség a darab alapkellékei, ahogyan a minimalista díszlet is. A maszkok – a vak ember és a disznófej – fontos üzeneteket hordoznak. A monodráma végén a háborús vetítés apokaliptikus világégésként jelenik meg, majd elhangzik: „minden pereg tovább”.

Hádész – Látomások az Alvilágból
(Patyolat – Próbaüzem)
Monodráma egy részben
Rendező-dramaturg: Formanek Csaba