Kultúra

Bach és Heitor Villa-Lobos tükörben

Német barokk és brazil 20. század a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén

Különleges programmal készül a Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Bach két műve, illetve a brazil komponista, Heitor Villa-Lobos három szerzeménye csendül fel Kocsis Zoltán vezényletével február 5-én Budapesten, február 6-án Pécsett és február 7-én Debrecenben. A Nemzeti Énekkar mellett a fővárosban Jean Louis Steuerman, a két vidéki helyszínen pedig Balog József zongoraművészek működik közre.

Kétszáz év választja el egymástól a Nemzeti Filharmonikusok következő hangversenyének zeneszerzőit.
A február 5-én a budapesti Művészetek Palotájában, február 6-án a pécsi Kodály Teremben és február 7-én a debreceni Bartók Teremben elhangzó koncerteken Johann Sebastian Bach C-dúr zenekari szvitje és g-moll zongoraversenye mellé a 20. századi brazil komponista, Heitor Villa-Lobos darabjait állították.

Utóbbi szerző Bachianas Brasileiras című, világszerte ismert műve kilenc egzotikus zenekari szvitből áll, amelyeknek tételei egy Bachra utaló és egy brazil címet viselnek, zenéjükben pedig brazil zenei jellegzetességek ötvöződnek barokk formákkal, szólamszövéssel, harmóniákkal – írja az együttes a lapunkhoz is eljuttatott közleményében. Ezúttal a 3. számú tétel hangzik el, amely 1936-ban keletkezett, és amelyben szólószerepet kap a zongora. A másik műve, amely elhangzik, a Choros című, tizennégy darabból álló kompozíciójának tizedik tétele. Ezeket 1920 és 1929 között írta különféle együttesekre, a szólógitártól és szólózongorától a különböző összeállítású kamaracsoportokon át egészen a zenekart és kórust alkalmazó nagy apparátusig. A tizedik tétel szimfonikus zenekarra és vegyes karra íródott, alcíme Rasga o coracao (magyarul: Szakadjon meg a szíved). Egy brazil szerelmes versre utal, amelynek sorait egy katonazenekari karmester, Anacleto de Medeiros illesztette 1896-ban komponált Iara című szerzeményéhez (Iara a brazíliai indián mitológia vízi istennője). A kórus, amely Villa-Lobos művének csak a második részében szólal meg, nem csak ezt a verset énekli, hanem a kísérő szólamokban egy értelmetlen, halandzsa-szöveget is, kiemelve a zene izgalmas ritmusait. A choro egyébként a 19. század második felében, Rio de Janeiróban keletkezett műfaj, a városi utcai zene első jellegzetes formája. Jellemzője a hangszeres virtuozitás, a mozgalmas ritmika és a különböző hangszerek egymást sajátosan ellenpontozó, improvizatív játéka.

A harmadik brazil darab az 1917-ben komponált Uirapurú című balettzene. A szó dalos ökörszemet jelent portugálul, a madár Brazília őserdeiben él, és a szakértők szerint egész kis „dallamokat” képes énekelni. Ezért az indián bennszülöttek elvarázsolt madárként, a szerelem királyaként tisztelik: ezt a legendát idézi meg Villa-Lobos balettje egy indián szerelmespár történetén keresztül.

A komponista spanyol származású családba született 1887. március 5-én, Rio de Janeiróban. Első zeneóráit műkedvelő édesapjától kapta, így fiatal korában megtanult játszani csellón, klarinéton. Már gyermekként nagy hatást tett rá szülővárosá­nak népi kultúrája, és ez a zene egyre inkább hatalmába kerítette. Apja korai halála után, 1899-től az iskolai tanulás kereteit nem tűrve, saját magát képezte tovább, és különböző népi együttesekben, illetve színházakban, mozikban, hotelekben játszott. Később az országot járta, a brazil folklórt tanulmányozta, ez meghatározó hatással volt későbbi műveire.

A húszas évek elején előbb hazájában, majd 1923-ban Párizsban aratott sikereket, neves muzsikusokkal kötött barátságot. Brazíliába visszatérve jelentős szerepet vállalt az ország zenei nevelésének fellendítésében, 1932-ben zenei oktatásügyi felügyelővé és igazgatóvá nevezték ki, majd 1942-ben az újonnan alakult Nemzeti Konzervatórium igazgatójának választották, s tevékenyen részt vett a Brazil Zeneakadémia megalapításában is. Tiszteletbeli tagja volt számos európai és amerikai egyetemnek, intézetnek. A világ több pontján koncertezett még az ötvenes években is, végül 1959. november 17-én hunyt el szülővárosában.

A Kocsis Zoltán fő-zeneigazgató vezényletével és a Nemzeti Énekkar közreműködésével hallható estek közül a fővárosi koncerten a brazil születésű Jean Louis Steuerman zongoraművész játszik, aki a Nemzeti Filharmonikusokkal korábban már fellépett. Egy Bach-versenyen tűnt fel és tört be a nemzetközi élvonalba 1972-ben, azóta a világ vezető zeneka­raival lépett fel, és olyan nagyságokkal muzsikált, mint Yehudi Menuhin, Vladimir Ashkenazy vagy Claudio Abbado.

A pécsi és debreceni koncerteken Balog József zongoraművész játssza majd a szólókat.