Az öröm és a derű nyelvezete

Laza szerkezete, asszociatív kapcsolatokra, nyelvi játékokra építő írásai azonban azt is sugallják, hogy ezek olyan gondolatcsírák, amelyekből még egy-egy teljes mű is kibontakozhat. A Napkút kiadónál megjelent kötet leginkább egy háromszázoldalas ötletjegyzékhez hasonlít. A sok-sok fragmentum azonban egyirányba mutat: az öröm, a derű és a szeretet nyelvének megtalálása felé. Halmai Tamás pécsi származású író és irodalmár, többnyire versek, kisprózák, esszék és kritikák szerzőjeként tartják számon, de rendszeresen jelentkezik kismonográfiákkal is. Többnyire olyan szerzők életművét elemzi, akik inspirációs forrást jelentenek számára, de nem igazán közismertek, a magyar irodalmi kánon szélére sodródtak. Az utóbbi években jelent meg műve például Takáts Zsuzsáról, Székely Magdáról, Gergely Ágnesről, Vasadi Péterről és Rába Györgyről is.

Az Örömmévalóság az idei évben már a harmadik publikált kötete: Seb és szellem című művében Báthori Csaba költészetét elemezte, míg Tündérkert címmel gyerekek számára írt verseket és meséket. Eddigi életművéhez azonban ez a sokoldalú könyv kapcsolódik leginkább: az utóbbi évek olyan írásait tartalmazza, amelyek önmagukban nem tettek volna ki egy-egy önálló kötetet, viszont a szerző nem akarta az asztalfiókra hagyni őket. Így született meg ez a hat ciklust tartalmazó mű, amelyet a formanyelvi és a műfaji széttartás mellett a gondolatvilág egysége, egyfajta ontoteológiai szellemiség köt össze.

A hat részben a misztika, a metafizika, a spiritualitás és irodalomelmélet találkozik, különböző nézőpontok felől, eltérő formákban kibontakozva. A Javasangyal című fejezet derűs koanokat, keleti és nyugati mesterekkel folytatott dia­lógusokat sorakoztat. A Mesebona rövid novellái a sci-fi, a fantasy, a példázat és a mese műfaji kódjait keverik, míg a nyelvi rétegeket tekintve már-már a weird irodalomhoz sorolhatók. A Műkedvelés című részben Halmai kisesszéket közölt, amelyekben kedvenc költőinek legfontosabb verseit elemzi Szent Ágostontól Hamvas Bélán át, egészen Pilinszkyig és Vasadi Péterig. A Szútravaló című ciklus rövid versei, rímes szójátékai Angelus Silesius és Székely Magda metafizikus lírai kiskompozíciói között keresnek érvényes utakat a szeretet igazságának kimondására, de hasonló szándék jelenik meg az Éléskarma című fejezet dalszövegeiben is. A kötet az Asztalizen aforisztikus ötletjegyzeteivel zárul. A szerző 2642 rövidebb-hosszabb mondattal, szókapcsolattal ad gondolatébresztőket az olvasóknak: „A szó: kincs. A lét: ige. A név: más. A nyelv: tan. – De a versben Isten is csak vendég.”

Halmai Tamás új kötete – az előzőekhez hasonlóan – egy olyan vallásokon túlmutató, de keresztény alapokon nyugvó teológiát alkot meg, amelynek része az öröm, a derű, a kétségek nélküli hit, és a mindent átfogó szeretet. Szövegeiben összekapcsolódik a keleti és nyugati misztika, elmosódnak a dogmák közötti határok, helyette a fény, a zene és a szerelem adják meg az útmutatást az ember számára. „–Mit gondolsz a vallásokról?/ –Ösvények a hegyre./ – S melyik közülük a helyes út?/ – Mindegyik a hegycsúcsra vezet. És a hegy igaz.”