Kultúra
Az önzés mindig aktuális marad
Tasnádi István Finitójában a humoros megoldások mellett erős a drámai szál
Olyan művet sikerült a Pinceszínházba vinni, amely két-három évvel ezelőtt az Örkény Színházban már sikert aratott: Tasnádi István Finito című kétfelvonásos drámája 2007-ben elnyerte a Színikritikusok Díját. Az ötlet Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című művén alapul, a történet szerint egy munka nélküli férfi eldobni készül az életét. A hír először a szűk környezetben terjed el, majd többeket indít arra, hogy hasznot húzzanak a halálából. Saját szempontjaik szerint kommunikálják a férfi döntését akár egyéni, akár csoportsérelmekre hivatkozva vagy a halál által valamilyen előnyhöz jutást feltételezve.
„Önző, gyarló és kisstílű próbálkozások ezek, ahol nem az ember megmentése, hanem a saját érdekek jelentik a mozgatórugót. Tasnádi molière-i formában írta meg a művet, azaz szellemes rímeket alkalmaz – különleges humorforrást adva a műnek ezzel. Úgy nevetünk, hogy közben újra és újra összeszorul a torkunk” – fogalmaz Tasnádi Csaba rendező.
A darab jó megoldása, hogy nem kifejezetten korunknak tart görbe tükröt, hanem általában az emberi természetnek. „Persze, hogy vannak áthallások, amint voltak nyolc évvel ezelőtt, és lesznek tíz év múlva is. Fontosabb azonban az általános üzenet, amelynek lényege, hogy az egyéni előnyök túl sokszor jelentenek komolyabb motivációt, mint a mások iránti empátia. Nincs a műben semmiféle aktualizálás, kódolt üzenet: az igazán jó darabok lerázzák magukról az idők porát, és mivel bonyolultak, rétegzettek, mindig megszólalnak” – mondta a rendező.
A humor és a dráma egészen egyedi módon áll egymás mellett a Finitóban. Amikor arról kérdeztük a rendezőt, hogy a próbafolyamat során milyen módon sikerült elérni, hogy a két műfaj megférjen egymással, Tasnádi azt mondta: jól kielemzett szituációkba kell hozni a színészeket, és akkor a látszólagos műfaji ellentétek könnyen feloldhatók. Tekintettel arra, hogy a Pinceszínházban viszonylag kis terület áll rendelkezésre, a közönség közelsége egy új dimenziót, sajátos színt ad a darabnak. Nem kell távolra dolgozniuk a művészeknek, így egészen más intenzitással folyhat a játék: hamarabb végbemennek a közönség reakciói, lefut egy nevetés, beáll egy feszült csönd, illetve halkabban lehet beszélni is bizonyos pillanatokban.
„Önző, gyarló és kisstílű próbálkozások ezek, ahol nem az ember megmentése, hanem a saját érdekek jelentik a mozgatórugót. Tasnádi molière-i formában írta meg a művet, azaz szellemes rímeket alkalmaz – különleges humorforrást adva a műnek ezzel. Úgy nevetünk, hogy közben újra és újra összeszorul a torkunk” – fogalmaz Tasnádi Csaba rendező.
A darab jó megoldása, hogy nem kifejezetten korunknak tart görbe tükröt, hanem általában az emberi természetnek. „Persze, hogy vannak áthallások, amint voltak nyolc évvel ezelőtt, és lesznek tíz év múlva is. Fontosabb azonban az általános üzenet, amelynek lényege, hogy az egyéni előnyök túl sokszor jelentenek komolyabb motivációt, mint a mások iránti empátia. Nincs a műben semmiféle aktualizálás, kódolt üzenet: az igazán jó darabok lerázzák magukról az idők porát, és mivel bonyolultak, rétegzettek, mindig megszólalnak” – mondta a rendező.
A humor és a dráma egészen egyedi módon áll egymás mellett a Finitóban. Amikor arról kérdeztük a rendezőt, hogy a próbafolyamat során milyen módon sikerült elérni, hogy a két műfaj megférjen egymással, Tasnádi azt mondta: jól kielemzett szituációkba kell hozni a színészeket, és akkor a látszólagos műfaji ellentétek könnyen feloldhatók. Tekintettel arra, hogy a Pinceszínházban viszonylag kis terület áll rendelkezésre, a közönség közelsége egy új dimenziót, sajátos színt ad a darabnak. Nem kell távolra dolgozniuk a művészeknek, így egészen más intenzitással folyhat a játék: hamarabb végbemennek a közönség reakciói, lefut egy nevetés, beáll egy feszült csönd, illetve halkabban lehet beszélni is bizonyos pillanatokban.